Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

KRÓNIKA 515 ellentmondó álláspont és olyan felfogás, hogy a klasszikus engelsi osztályozás lényegében elavultnak tekinthető. Az álláspontok kuszaságának szemléltetésére elegendő Kedrov jól ismert cikkeire utalni, amelyek egyébként a közismert álláspontok permutációit jelentik. Ennek kapcsán két alapvető álláspontot szögezett le Pál Lénárd. A bonyolultabb mozgásforma az egyszerűbb mozgásformákat magában foglalja, azonban törvényszerűségei nem vezthetők vissza kizárólag az egyszerűbb mozgásformák törvényszerűségeire — ez az egyik. A másik pedig az, hogy „a mozgásformák bonyolultságát nem kizárólag az határozza meg, hogy a természettudományok melyik ága hivatott a kérdéses jelenségcsoporttal foglalkozni, hanem a vizsgálat tárgyát képező jelenség objektív összetettsége". Engels nagy horderejű felfedezése nem az, hogy mechanikai, fizikai, kémiai és biológiai mozgásformákba sorolja a természetben előforduló jelenségeket, hanem az, hogy „kimutatta a bonyolultabb és egyszerűbb mozgásformák közötti kapcsolat dialektikáját". Ezért terméketlenek ós időpazarlóak az olyan viták, hogy helyes-e vagy sem a magreakciót lényegét tekintve kémiai mozgásformának minősíteni, vagy hogy a kvantumkémia módszereit felhasználva a kémiai reakciók lefolyása jelezhető-e előre vagy sem, stb., stb. Engelst idézve: ,A mozgás legáltalánosabb értelmében véve, azaz az anyag létezési módjának, elidegeníthetetlen tulajdonságának felfogott mozgás, a világegyetemben végbemenő minden változást és folyamatot magában foglal, a puszta helyváltoztatástól a gondolkodásig.' Minthogy pedig ma sokkal többet tudunk a világegyetemben végbemenő változásokról, mint száz évvel korábban, ezért — fejezte be előadását Pál Lénárd — „megvan minden lehetőségünk arra, hogy ezzel a tudással a marxista elmélet alkotó továbbfejlesztéséhez hozzájárulhassunk". A hozzászólásokat Mérei Gyula, a történelemtudományok doktora, egyetemi tanár zárta be „Engels a törtónettudós" című korreferátumával. Emlékeztetvén a burzsoá politológusok, marxológusok véleményére, amely szerint Marx tudós volt, Engels pedig csak propagandista, publicista, aki Marx tételeit vulgarizálta és dogmává merevítette, elegendőnek mondotta Engels munkásságának e felfogással való szembesítését, hogy a vádaskodás minden további érvelés nélkül hitelét veszítse. A rendelkezésre álló időkeret szűk volta miatt a hozzászóló nem törekedett Engels módszerének részletes ismertetésére, csupán arra utalt, hogy a nemcsak a polgári tudósok, de egyes, az ő befolyásuk alá került marxista kutatók által is századunk, sőt a legutóbbi 20 év új felfedezésének kikiáltott strukturális elemzés módszerét Engels már az 1876 — 1878 között megírt Anti-Dühringben kifejtette. És ha a ma rendelkezésre álló kibernetikus és egyéb korszerű technikai segédeszközök igénybevételét is figyelembe vesszük, — ellentétben a strukturalista vagy a neopozitivista elemzéssel — Engels metodikájával a múlt és a jelen folyamatai sokkal megbízhatóbban, nagyobb objektivitással ábrázolhatók. A kortörténetírásról szólva, Marx: Osztályharcok Franciaországban 1848-tól 1850-ig című munkájának 1895. évi kiadásához írt előszavában Engels egyfelől kiemeli, hogy az elemzés érdekében a történész kénytelen az adott időszak elején levő gazdasági helyzetet, tehát a folyamat rószjelenségót az egész vizsgált periódusra adottnak és változatlannak tekinteni; másfelől azonban azt is nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a gazdasági helyzet egyidejű változásainak — a kortörténetírás esetében elkerülhetetlen — elhanyagolása feltétlenül hibaforrás. Ezen megállapítás pedig azért lényeges, mert kifejezésre juttatja a marxista strukturális elemzés és a strukturalista elemzés közötti, lényeget érintő különbséget. „Az őskereszténység történetéhez" című tanulmánya a különböző segédtudományok eljárásainak hasznosításával elvégzett pontos forráskritika iskolapéldája; „A munkásosztály helyzete Angliában" című, részben történeti, részben szociográfiai munkája az alapos forrásgyűjtés és a személyes élmények ötvözésének szép mutatója.