Századok – 1971
Folyóiratszemle - Girault; René: Adalékok egy 1914 körül élő francia üzletember új arcképéhez 449/II
FOLY0IRATSZEMLK 449 René Girault: Adalékok egy 1914 körül élő francia üzletember új arcképéhez A tanulmány az 1914 előtti oroszországi francia beruházásokat vizsgálja és megállapítja, hogy az ilyenfajta vizsgálat szükségszerűen azon körökhöz tartozók jellemvonásainak vizsgálatához vezet, akik a francia bankok és ipar területén működtek. Az első gondolat, mely felmerül, az, hogy a francia kapitalista elsősorban egy takarókos és óvatos paraszt fiának jellemvonásait viseli, akinek sem bátorsága, sem lehetősége nincsen, összehasonlítva őket német vagy amerikai kollégáikkal. A francia üzletember képtelen a népgazdaságnak a szükséges új tőkét nyújtani, míg a németek és amerikaiak képesek perspektivikusan gondolkodni és ennek megfelelő gazdasági döntéseket hozni. így érthető, hogy a XIX. század harmadik negyedében a szomszédos országokhoz képest a francia kapitalizmus nem volt dinamikus, és a francia ipar a vámvédelem mögé bújva és a külföldi verseny kikapcsolásával, mintegy álomba merült, és ennek következtében a francia bankok is minden kockázatot kizárva, elsősorban a biztonságra gondoltak. A tanulmány Arthur Iiaffalovi is (orosz pénzügyi attasé) egy levelére hivatkozva jellemzi a francia üzletembert, majd megállapítja, hogy mivel a francia üzletemberek nem látják értelmét annak, hogy pénzüket külföldi kölcsönökbe helyezzék, számukra sem nyílik lehetőség arra, hogy megfelelő tőkét találjanak. Ennek ellenére mégis tény, hogy a francia kapitalisták tőkét exportáltak Oroszországba. Kérdés az, hogy ezt a tőkekivitelt a kamatreményében, vagy mint vállalkozók hajtották-e végre. Ha erre a kérdésre felelünk, rögtön megkapjuk a választ arra is, vajon a francia üzletember dinamikus, vagy hagyományos volt-e ebben az időben. Meg lehet állapítani, hogy 1914 előtt a francia tőkekivitel főleg kamatszerzés céljából történt, de 1914 körül a francia tőkések célja már inkább a közvetlen beruházás volt, ez már bizonyos vállalkozási szellemet tükrözött, ami újfajta mentalitást mutat és nagyobb gazdasági dinamizmusra enged következtetni. A francia részről történt oroszországi beruházásokat vizsgálva, megállapítható, hogy csak ezek a külföldön történő francia beruházások egynegyedét tették ki, mind 1900-ban, mind 1914-ben (Herbert Feis). Nyilvánvaló, hogy az állami pénzek túlsúlyban vannak a magánpénzek fölött, de a magántőke kihelyezése is növekszik az évek folyamán. A tanulmány a továbbiakban azt vizsgálja, hogyan segítették a francia kölcsönök a cári Oroszországot, valamint ismerteti a francia bankok ós bankemberek állásfoglalását. Grafikont közöl a kölcsönzött összegekről. A francia bankemberek aktivitását vizsgálva, felveti a kérdést, vajon azok, akik Oroszországgal kapcsolatban voltak, megfelelnek-e az első világháború előtti francia üzletemberről alkotott képnek. Tény, hogy 1914 előtt a francia polgár keveset utazott külföldön, ós nehéz volt olyan szakembereket találni, akik a francia tőkebefektetések által létrehozott létesítményeket idegenben irányítani tudták volna. A tanulmány több ismert francia bankember életrajzát vizsgálja a fentemlített probléma megvilágítása céljából, és megállapítja, hogy már az első világháború elején is meg lehetett találni az új irányzat képviselőit a francia üzletemberek között. A háború folyamán még az a kérdés is felmerül, vajon a gazdasági élet aktivitását alá kell-e rendelni a politikának, vagy sem. Ebben a tekintetben is két felfogás áll egymással szemben. Poincaró szerint nem kell ellenséges államokkal gazdasági ügyleteket lebonyolítani, ezzel szemben Caillaux szerint a határokat meg kell nyitni a nemzetközi tőkének. (Revue d'Histoire Moderne et Contemporaine 1969. 330—349. I.) S.
