Századok – 1971
Tanulmányok - Szántó Imre: A Temesvidék és Maros-völgy várainak török uralom alá jutása 1552-ben 16/I
A TEMESVIDÉK ÉS A MAROS-VÖLGY VÁRAINAK TÖRÖK URALOM ALÁ JUTÁSA 1552-BEN 35 megkönnyítette az ostromot, hogy az északra eső mocsarak vízállása a júliusi forróságban a Béga és Temes apadása következtében lecsökkent. De az is feltehető, hogy a törökök a magasabb felületekről a vizet a folyókba lecsapolták. így az erősség megközelíthetővé vált. Ezenkívül azzal is sokat veszített védhetőségéből, hogy kevés volt a rohamok visszaverésére tartogatott lőpor. Ahmed рана tehát most már arra törekedett, hogy a víztornyot bármilyen véráldozattal is — minél előbb elfoglalja, s a várnak a várossal való összeköttetését megszakítsa. Ennek érdekében a törökök a Béga közbeeső ágait áthidalták, s a faltörő ütegek számára a mocsarakban, a víztoronnyal és az északi várkapu földerődítményeivel szemben ágyúállásokat építettek. A kis lőtávolságból erélyesen intézett ágyútűz most már csakhamar súlyos rombolást okozott az erődítményeken. Az északi várkaput fedező földerődítéseket anynyira megrongálta, hogy a törökök július 12-én rajtaütéssel megkísérelték lerombolását. A hajnali szürkületben mintegy 2000 török gyalogos a Béga ágán zajtalanul átgázolva a vár alatti szigetre nyomult, s ijesztő csatakiáltással a sáncokba tört, ahonnan a meglepett spanyolokat kiűzte. Minden jel arra vallott, hogy a támadás sikerrel jár; a törökök az erődítmény elpusztításához fogtak, a cölöpöket és vesszőfonásokat fejszével átvágták, s a védőgátakat több oldalról lerombolták. E válságos pillanatban azonban Losonczi a harci zaj által felriasztott őrségből erősítést vitt a spanyolok számára, akik most már a vár védelmére sebtében új sáncot húztak, amely fedezni tudta őket a pusztító lövések ellen. Reggel a küzdelem az egész vonalon megkezdődött. A janicsárok tömör oszlopban nyomultak a városfalakra. A Sziget-városból pedig több hullámban tört a török kemény elszántsággal a keleti várkapu védőműveire. A várbelieknek csak súlyos veszteségek árán sikerült mind a két helyről visszaűzni a támadókat. Csupán az északi várkapu védőművei maradtak az ellenség kezén. Ekkor Losonczi vállalkozó harcosokkal merész kitörésre szánta el magát. Agyúit a város és a vár bástyáiról a janicsároktól nyüzsgő bástyára irányította, s az ágyú- és puskatűzzel megingatott törököket véres kézitusában az erődítmények elhagyására kényszerítette. Közben a törökök - tüzérségi támogatás mellett — a vár alatti szigetre nyomultak, s a várkaput védő földerődítmény előtt faágakból, földdel tömött hordókból és zsákokból a bástyák ormáig felérő halmot emeltek.133 A halom tetejét puskás gyalogosok szállták meg, sőt még kisebb kaliberű tábori ágyúkat is felvontattak oda. Mindkét részről hosszú és elkeseredett harc bontakozott ki. Ahmed pasa egyik pihent csapatát a másik után vezényelte rohamra. A halomról irányzott ellenséges ágyútűz nagy pusztítást végzett a spanyol gyalogosok között, úgy hogy Mendoza százados csapatával a túlerő elől kénytelen volt a várba vonulni és a védőművet a török kezén hagyni. A törököknek most már sikerült megvetniük lábukat a víztoronyhoz vezető szigeten. Csak még a vár északnyugati és a város keleti bástyáinak ágyúi által pásztázható, oda vezető utat kellett kierőszakolniuk. Ezért nehéz ágyúikat a mocsarakból a szigetre vontatták, ahonnan az erődítmények töretését most már közvetlen közelről teljes erővel folytathatták. A várbeliek ágyúit elnémították, a várat a tatai kapu felőli vonalon majdnem egészen lerombolták. Majd ezen az oldalon is megkezdték rőzsekötegekből a víztoronyhoz vezető töltés építését. 133 rp 'p 1892. 270 — 277. 1. Gle/.sán János karánsebesi bán Castaldohoz. Karánsebes, 1552. júl. 15. 3*
