Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

238 KRÓNIKA észrevételek a kézirat továbbfejlesztésére, egyes elméleti kérdések alaposabb tisztázására s pontosabb megfogalmazására kívánták a szerző figyelmét felhívni." Javasolta a TMB-nek, hogy a jelölt számára a kandidátusi címet ítélje oda. T. Mérey Klára kandidátus opponensi véleményében mindenekelőtt az igényes témaválasztást értékelte, majd rámutatott arra, hogy az MSzDP-nek a századelőn az agrárkérdésben elfoglalt álláspontját valóban csak az adott gazdasági-társadalmi politikai körülmények széleskörű áttekintésével lehet megérteni, ilymódon az első, tulajdonképpen bevezető két fejezet szükségességét indokoltnak tartja. ,,A munka szerkezeti felépítése logikus" - emelte ki az opponens —, s ezen túl egyik fő erényének azt tartja, hogy a jelölt „a téma kidolgozása során szükségszerűen felmerülő új és új problémák" megoldását is megkísérli, s „szükségszerűen rámutat azokra a hiányosságokra és még eléggé fel nem tárt történeti problémákra, melyek megoldása újabb kutatókra, újabb disszertációkra vár". Az opponens ezekután rátért kritikai megjegyzéseinek ismertetésére. Az első fejezet szerinte „túlságosan lazán függ össze a dolgozat egészével". Helyesebb lett volna egy szempont szolgálatába állítva (ti. hogy mit követelt meg az adott gazdasági, társadalmi és politikai helyzet a munkásosztály pártjától) leszűkíteni e bevezető fejezetet. Mint módszertani kérdést, azt hangsúlyozta az opponens, hogy — ahol ez lehetséges helyesebb az eredeti forrást használni, mint a már meglevő feldolgozásokat, mert azok szempontjai önkéntelenül is befolyásolják a történészt. Ügyelnie kellett volna a jelöltnek arra is, hogy a különböző szerzők különböző típusú feldolgozásainak adatait és megállapításait vesse össze, s ne kritikátlanul vegye át azokat. A disszertáció szövegének több ellentmondását elkerülhette volna ilymódon. (A kulákbirtok felső határát egyszer 200 holdnak veszi, másszor az 50 — 100 holdas csoportot említi „egyértelmű kulák-kategóriának", s megint máshol a 100 holdon felüli birtokkategóriáról mint nagybirtokról beszél.) A második fejezettel kapcsolatban jelezte az opponens, hogy ennek vázlatossága szükségszerű, miután külön disszertáció is tárgyalhatná a különböző politikai pártok vagy mozgalmak agrárprogramjait. Király István időközben megjelent tanulmányát ajánlotta hasznosításra, amely a Nagyatádi-szervezkedésről szól, s érinti a Szemere-mozgalmat is. A disszertáció tulajdonképpeni tárgya — hangsúlyozta az opponens — az utolsó két fejezet. Valóban óriási anyagra támaszkodik, s bár „nem mentes helyenkénti ellentmondásoktól, az olykor nem eléggé kritikus forráshasználattól, a könnyen áttekinthető csoportosítás, az általában logikus gondolatvezetés azonban az egész munka legolvasmányosabb, legérdekesebb — bár kétségtelenül a legvitatottabb — részévé is teszi" — fejtette ki az opponens. A szerző forrás-használatával kapcsolatban hangsúlyozandónak tartotta, hogy a programok ós a sajtóban vagy egyebütt elhangzott és a szerző által „programszerű követelésként emlegetett nyilatkozatok értékelése közben szigorúbb történeti kritikára van szükség." A történésznek minden esetben mérlegelnie kell egy-egy nvilatkozat ismertetésekor, hogy az milyen körülmények között hangzott el. (Ily meggondolás alapján egyáltalán nem biztos az, hogy mivel 1910-ben Achim a választópolgárok előtt tagadta azt, hogy földet akar osztani, ezért mozgalmában e kérdésben következetlen lett volna.) Ugyancsak a forráshasználattal kapcsolatos észrevételként említette az opponens: a szerző sokat veszített azzal, hogy a nem-marxista irodalmat figyelmen kívül hagyta. „Olykor a kortárs ellenfél tisztábban meglátja egy-egy mozgalom erősségót vagy gyengéjét, mint az a történész, aki néhány évtized múltán kísérli meg a fennmaradt fogyatékos és hiányos források alapján a kis képkockákból kiválogatni az egész képet." Ilymódon bukkanhatott volna a jelölt pl. annak nyomára is — amiről egyébként nem esik szó a disszertációban —, hogy milyen erős volt a „német szocialisták" hatása a magyarországi szociáldemokraták 1908. évi programtervezetére. Szükséges lett volna különben is a magyar párt agrár-nézeteinek bizonyos összehasonlítása a hozzánk közelálló osztrák szociáldemokrata párt agrárpolitikájával. „A disszertáció utolsó két fejezetének olvasása közben — mondotta az opponens — feltétlenül felmerül a gondolat: valóban ilyen messze volt még akkor a falu a várostól, hogy az igazi munkásosztály vezetői ennyire idegenül, ennyire elméleti síkon szemlélhették csak falusi dolgozótársaik életét ós küzdelmeit? Es ha igen, mi lehet ennek az oka?" Új módszertani vizsgálódásokat is követel e kérdés; érdemes például a párt vezető kádereinek szociális szempontú vizsgálatát elvégezni. (1880 és 1890 között a párt vezetőinek 24%-a agrárproletár volt !) Utoljára a munka stílusáról kialakított véleményét ismertette az opponens. Az általában érdekes, világos stílust többször zavarják publicista ízű kitételek — mondotta , amelyek kiküszöbölése csak javára válnék a disszertációnak. Végül pedig hangsúlyozta, hogy noha számos kritikai észrevétele volt, melyek a munka csiszolását akarták előmozdítani, ezeket bőségesen ellensúlyozza a szorgalmas