Századok – 1971
Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I
228 KRÓNIKA Korreferátumának második részében Szekeres József olyan javaslatokat vetett fel, amelyek a helytörténet és üzemtörténet vonatkozásában egyaránt érdeklődésre tarthatnak számot. így felvetette, hogy az életre hívandó helytörténeti bizottságokba válaszszák be a területen levő jelentősebb vállalatok képviselőit. Az eddigi tapasztalatok alapján szükségesnek mondotta, hogy a helytörténeti bizottságok nagyobb súllyal foglalkozzanak a gazdaság- és üzemtörténeti problematikával. Véleménye szerint jelentős előrelépést jelentene az üzemtörténeti krónikaírás megteremtése. Hangsúlyozta, hogy szükség lenne megfelelő módszertani útmutató művek megjelentetésére is. Végül fontos feladatként jelölte meg a tudományos intézetek, levéltárak, múzeumok saját publikációs apparátusának kiépítését, amely bizonyos összegű beruházás után biztosíthatná a saját erőből megvalósítható) publikálás feltételeit. Farkas Gábor levéltárigazgató (Székesfehérvár) hozzászólásában kiemelte a vidéki levéltárak jelentőségót a helytörténeti szakosztály működése szempontjából. Javasolta, hogy a szakosztály vegye fel a kapcsolatot munkájának megkezdésekor a Levéltári Igazgatósággal. Bácskai Vera kandidátus, a Fővárosi Levéltár munkatársa kifejtette, hogy Budapesten a helytörténetírással kapcsolatban igen kedvező helyzet alakult ki. Utalt az 1973-as évfordulóra; a fővárosi hely történetírás sajátos helyzetére, s az ebből következő módszertani problémákra. Hangsúlyozta a tudományos szintű helytörténetírás két bázisa — a Budapesti Történeti Múzeum ós a Fővárosi Levéltár — között kialakult jó munkakapcsolat, együttmt'iködés fontosságát. Ezután a jubileum méltó megünneplésével összefüggő tervekről — pálvázatok kiírása, forráskiadványok, helytörténeti konferencia stb. — szólt. Joó Ernő közgazdász (Bp.) a kerület-történetírás problematikáját elemezte. Kőhegyi Mihály múzeumigazgató (Baja) a régészet ós a hely történetkutatás kapcsolatát vizsgálta. Kovács János muzeológus (Székesfehérvár) arról a segítségről szólt, amelyet a múzeumok nyújtanak a helytörténeti kutatóknak. A hozzászólásokra az előadók — Szabad György és Szabó Ferenc — válaszoltak, majd a vándorgyűlés Berend T. Iván főtitkár zárszavával ért véget. AZ ENGELS-ÉVFORDULÓ TUDOMÁNYOS KONFERENCIÁI A SZOVJETUNIÓRAN (1970 OKTÓBER-NOVEMBER) Az Engels születésének 150. évfordulója alkalmából tartott konferenciák sorozatát a Szovjetunió ós a Német Demokratikus Köztársaság történészeinek vegyesbizottsága által szervezett október 14—l(i. között Moszkvában tartott tanácskozás vezette be, amelyen két nagyobb előadás hangzott el. I. Sz. Galkin professzor az idős Engels ós a korabeli nemzetközi munkásmozgalom összefüggéseit elemezte, míg H. Bartel és И". Schmidt német professzorok közös előadásban azt világították meg, hogy miként vélekedett Engels a német történeti fejlődés legfontosabb fordulatairól. Galkin professzor hangsúlyozta, hogy Engels milyen gyorsan reagált a termelő erők fejlődésének jelenségeire, sőt arra is, hogy az 1890-es években a termelés szerkezetében ós a társadalomban is milyen változások állottak be. így felfigyelt a monopóliumok kialakulására, az államkapitalista tendenciákra, olyannyira, hogy amikor a munkásmozgalomban viták kezdődtek az államkapitalizmus megítéléséről, ezekbe Engels is bekapcsolódott. Galkin hosszabban taglalta Engels internacionalizmusát, s azt, hogy ez mit jelentett a korabeli munkásmozgalomban. Megemlékezett arról, hogy miként küzdött Engels az opportunista tendenciák, s milyen következetesen fellépett mindenféle szektariánizmus ellen. Ez utóbbi vonatkozásban idézte Engels nevezetes szavait, amelyek all. Internacionálé 1893-ik évi zürichi kongresszusán hangzottak el, s azt tűzték ki feladatként, hogy a munkáspártok törjenek ki az elzárkózottságból. H. Bartel és W. Schmidt rámutatott-, hogy Engels a német történelem valamennyi fontosabb periódusát érintette, feldolgozta munkássága során. így nagyobb tanulmányt szentelt a német parasztháború történetének, majd tüzetesen elemezte az 1848-as forradalmat, s az azt megelőző gazdasági-társadalmi fejlődést. Ahogyan a német parasztháború esetében Lassalle felfogásával fordult szembe, az 1848-as forradalom esetében ő mutatta ki e forradalom sajátosságait, ő vetette egybe a francia és német forradalmat, világította meg a hatóerőket, csakúgy mint a forradalom korlátait, befejezetlenségét, majd később ugyanő elemezte az 1870-es háborút, méghozzá nemcsak a háború katonai vonatkozásait,
