Századok – 1971
Folyóiratszemle - Kernek; Sterling: A brit kormány reakciói Wilson elnök 1916 decemberi „béke”-jegyzékére 1324/VI
KRÓNIKA 1343 tevékenysége. Az előadások sikeréhez és a vita színvonalának emeléséhez jelentősen hozzájárult Franz Gálinak, a bécsi egyetem docensének lendületes és szellemes vitavezetése. Számunkra különösen örvendetes, hogy a magyar részről tartott előadásokat a hallgatóság tetszéssel és elismeréssel fogadta. Július G-án Harald Prickler levéltáros (Eisenstadt) Mogersdorf történetéről tartott előadásában a helység múltját a római kor tárgyalásával kezdte, majd szólt a falu elnevezése körüli vitáról, a terület stratégiai fontosságáról — hiszen hegyéről az egész Rábavölgy áttekinthető. Részletesen foglalkozott a török korszak hadjárataival, különös tekintettel az 1664. évi szentgotthárdi ütközetre. Befejezésül a helység XX. századi helyzetét elemezte. Horváth Ferenc levéltárigazgató (Szombathely) ,,A kanizsai határvidék nemzetiségei és a török veszély" című előadásában először a horvát betelepedés 1490—1620 közötti első korszakáról szólt, majd elemezte e terület Mohács utáni önálló és egységes politikai, gazdasági, társadalmi ós katonai helyzetét. Részletesen tárgyalta e vonatkozásban Jurisich Miklós, valamint a Zrínyi, Batthyány és Nádasdy családok szerepét. Vizsgálva az 1527 és 1541 közötti periódust, az előadó részletesen ismertette Szulejmán hadjáratainak pusztításait ezen a vidéken, rámutatva, hogy a török betörések igen súlyosan befolyásolták a határvidék fejlődését. Befejezésül az előadás a XVI. századi horvát betelepülés kérdésével foglalkozott, amelynek eredményekónt kialakult az a földrajzi határok nélküli, vegyes lakosságú terület, mely a következő századokban jelentős problémákat okozott a magyar politikának. Július 7-én az első előadásban Franz Sebjanic professzor (Belgrád) a protestantizmus térhódítását és az ellenreformáció korában való továbbélését vizsgálta a XVI.— XVIII. századokban a szlovének között. Uj kutatások adatai alapján részletesen szólt a szlovéniai reformáció magyarországi és elsősorban pozsonyi kapcsolatairól. A második előadó, Gogolok Lajos, a bécsi egyetem docense, „Nép, nemzet ós állam a pannon térségben а XVIII, —XX. században" című előadásában államjogi és szociológiai szempontból vizsgálta főként nép, nemzet, nemzetiség; fogalmak tartalmi változásait a jelzett időszakban, rámutatva a különböző fejlődési szakaszokban hozzájuk tapadt érzelmi és romantikus elemekre. Benda Kálmán, a Történelmi Társulat alelnöke, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa „A feudális nemzettől a polgári nacionalizmusig" című referátumának bevezetőjében áttekintést adott a XVIII. századi Magyarország nemzetiségi és vallási képéről. A nyelvi-nemzeti különbség azonban a XVIIT. század előtt nincs előtérben, a társadalom nem nemzetiségi hovatartozás szerint tagozódott, hanem osztály- és rendi alapon. A hungarus-tudat összefogta a nemességet, a magyar, szlovák és német anyanyelvű értelmiséget. Ezt a hungarus közösséget a XVIII. század második felében megbontotta a felvilágosodás. A feudális-rendi kategóriák fokozatosan eltűnnek, az összetartozás legfőbb kritériuma az anyanyelv. Az anyanyelv kiművelésére, irodalmi színvonalra való emelésére irányuló törekvések minden nemzetiségnél együtt haladtak a nemzeti öntudatosulással. Az előadó részletesen ismertette a magyarországi magyar és nem magyar nemzetiségek nyelvi-irodalmi ébredésének kezdeti szakaszát, majd azt a folyamatot, ahogy — részben a francia forradalom hatására — a kezdetben csak művelődési törekvések megtelnek társadalmi és politikai tartalommal, és szembefordítják egymással, mindenekelőtt azonban az ország vezetését kezében tartó magyar nemességgel ezeket a mozgalmakat. A XVIII. század végén, a jozefinus reformok és a jakobinus szervezkedés idején még megvolt a lehetősége, hogy a különböző nemzeti mozgalmak a demokratizálódás társadalmi programjában találkozzanak egymással. 1794 után azonban ez a lehetőség mindinkább háttérbe szorult . A minden mást kiszorító nemzeti, nacionalista tendenciák lehetetlenné tették a megegyezést, és 1848 — 49-ben