Századok – 1971

Folyóiratszemle - Lacaze; Y.: Jó Fülöp és a huszita kérdés: burgundi kereszteshadjárat-terv 1428–29-ben 1312/VI

1312 FOLYOIR ATSZEMLE A fenti struktúra-elemek fogalmilag természetesen a marxista—leninista történetírásban is megtalálhatók, funkciójuk és kölcsönhatásuk azonban egészen más, mint a polgári történetírásban. Vonatkozik ez mindenekelőtt az elmélet alapvetően eltérő minőségére ós szerepére. Míg a számos eklektikus polgári társadalom- és történetelmélet közül egyik sincs abban a helyzetben, hogy a történeti valóságnak megfelelő hatást gyakoroljon a történeti-politikai koncepcióra és a történeti képre, a marxista—leninista történetírás tartalmi viszonya ezekhez a struktúra-elemekhez egészen más. A marxistaleninista történetírás történeti-politikai koncepciója és történeti képe a marxizmus -leninizmuson mint korunk forradalmi munkásmozgalma és az egész haladó emberiség egységes tudományos elméletén és világnézetén nyugszik. A marxista—leninista elmélet a maga egész bonyolultságában és dinamikájával tükrözi az össztársadalmi fejlődést a múltban, jelenben egyaránt; a forradalmi gyakorlattal dialektikus egységben lehetővé teszi egy tudományos társadalmi prognózis kialakítását, és elősegít i a törvényszerű történeti haladás kibontakozását. A marxista—leninista történettudomány lényeges eredményei szerves alkotórésze a marxista—leninista társadalomelméletnek általában és a forradalmi munkásmozgalom ezen felépülő stratégiájának és taktikájának különösen. A polgári történetírás struktúra-elemeire jellemző különböző stabilitásuk, változóképességük s az egyes elemek bonyolult, sőt gyakran ellentmondásos kölcsönhatása is. Ezen a területen meghatározott törvényszerűségek érvényesülnek. A legfontosabb ezek közt az, hogy a struktúra-elemek közt a meghatározó elem — az adott polgári osztályérdekektől való közvetlen függés miatt — a történeti-politikai koncepció. A történeti képet elsősorban és a történetelméletet jellemző elemnek tekinthetjük. Ami viszont az egyes struktúra-elemek változékonyságát illeti, a polgári történetírás legváltozékonyabb eleme — a monopol-burzsoázia stratégiájához és taktikájához való kötődése miatt — a történeti-politikai koncepció. Sokkal lassabban változik a történeti kép és a leglassabban a történetelmélet. A polgári történetírás egyes struktúra-elemeinek változása mellett a történelmi vitában sohasem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mindezek a változások különösen a történeti-politikai koncepcióban meghatározott történeti, ideológiai, politikai viszonyok közt, a megfelelő koncepció, szemlélet, tan, irányzat osztályszempontú kontinuitásának talaján mennek végbe, s ennek megfelelően értékelendők. A túl- és az alábecsüléstől tehát egyaránt tartózkodni kell. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1970/4. sz. 608—616. I.) В. Y. Lacaze: Jó Fülöp és a huszita kérdés: burgundi kereszteshadjárat-terv 1428—29-ben A cikk nemcsak egy kevéssé ismert huszita-ellenes kereszteshadjárat-tervet ismertet, hanem a késő-középkori nyugat- ós kelet-európai történelem egyes eseményei közötti érdekes összefüggésekre mutat rá. Lacaze felvázolja az európai helyzetnek a téma szempontjából érdekes jellemzőit. 1419-ben Közép-Európában véres korszak kezdődött a husziták Zsigmond elleni fegyveres harcának megindulásával. Ez az év meghatározó jelentőségű Nyugat-Európában is. Jó Fülöp, Burgundia hercege V. Henrik angol király mellé áll, nem ismerve el a jövendő VII. Károly utódlási jogát a francia trónra. A huszitizmus tehát igen korán elhatolt a burgundi hatalom vagy hatás alatt álló tájakra. Tournai-ban 1420 karácsonyán tör ki az első huszita „botrány": Gilles Mersault Prágából visszatérve kifüggeszt egy manifesztumot az „Antikrisztus egyháza" és a ,szellemi paráznaság" ellen, lelkesedve a csehek harcáért. Ugyanebben az évben Douai-