Századok – 1971

Folyóiratszemle - Gornenszkij; Nikifor: A balkáni népek akcióegységének feltételei a második világháború előestéjén és kezdeti szakaszában 1306/VI

1306 FOLYŐIRATSZF.MLE Nikifor Gorneyiszki : A balkáni népek akcióegységének feltételei a második világháború előestéjén és kezdeti szakaszában 1939 áprilisában szállták meg az olaszok Albániát, 1941 április elején indult meg a támadás Jugoszlávia ellen. A bolgár szerző a két dátum által közrefogott korszakot vizsgálja abból a szempontból, milyen lehetőségei voltak a balkáni összefogásnak a fasiszta agresszióval szemben. Az egyes országok belső helyzetét a termelőerők és a termelési viszonyok közti roppant nagy ellentét jellemezte, valamint gazdasági elmaradottságuk. Az éles osztályellentétek következtében adva voltak a szocialista forradalom előfeltételei. Az antifasiszta ellenállás és a szociális harc teendőinek az összekapcsolása, amely mindegyik országban esedékes volt, az egységes fellépés alapja lehetett volna. Ugyancsak lényeges tényezőt képviseltek ebben az irányban mindenütt a kommunista pártok. A proletariátus nemcsak a hazai osztály harcban, hanem az antifasiszta küzdelemben is vezető szerepet vitt. Ezt a harcot a kommunista pártok vezették, amelyek ugyanakkor a Szovjetunió védelmében is léptek fel. így megvoltak az együttműködés kedvező feltételei, a tömegek körében nem egy tüntetés bizonyította a kölcsönös rokonszenvet, így pl. 1939 márciusában a bolgár tömegek tüntettek Csehszlovákia német megszállása ellen. Az uralkodó osztályok és a kormányzat vezetői azonban nem akartak valóban ellenállni. Az olasz agresszió idején Ahmed Zogu albán király elmenekült. Egyes vélemények szerint Bulgária 1941-ig ellenállt, nem tette lehetővé a német megszállást. Más, megalapozottabb vélemények szerint viszont Bulgária már ebben a szakaszban is elősegítette a német terjeszkedést. Azóit nem foglalt rögtön nyíltan állást, mert Borisz király véleménye szerint az angol—német egyetértés nélkül lehetetlen a tőkés rendszer fennmaradása (ilyen értelemben nyilatkozott egyszer titkos tanácsosának). Metaxas görög miniszterelnök a baloldali erők ellen vívott harcával voltaképpen leszerelte a belső ellenállást. A német birodalom volt Görögország^első számú külkereskedelmi partnere. A román kormányzatot engesztelhetetlen szovjetellenessége vitte az agresszorok oldalára. De még Jugoszlávia is Németországhoz közeledett a háború előtti utolsó években. A Balkán-paktum tagállamai csak Bulgáriában látták egyetlen lehetséges ellenségüket, és nem terjesztették ki szövetkezésüket a fasiszta nagyhatalmak elleni közös állásfoglalásra. Az akcióegységet elősegítő külpolitikai tényezők közt első helyen kell említeni a Szovjetunió bókepolitikáját, továbbá a külföldi országokban már megindult, például szolgáló ellenállási mozgalmat. Kedvezőtlen tényező volt viszont, hogy általában a tőkés világ szovjetellenes állásfoglalása miatt nem volt hatalom, amely erélyesen fellépett volna a fasiszta agresszió ellen. A nyugati nagyhatalmak az ismeretes benemavatkozási politikát folytatták. Csak 1939 szeptemberében történtek nyugati kísérletek arra, hogy megakadályozzák a román olaj Németországba való szállítását. Borisz azt tanácsolta a tengelyhatalmaknak, legyenek óvatosak, ne tegyék olyan nyilvánvalóvá a balkáni országok leigázását. 1940 augusztus végén Románia elfogadta a bécsi döntést, amelynek értelmében Észak-Erdélyt át kellett adnia Magyarországnak, abban a reményben, hogy a Szovjetuniótól megszerzendő új területekkel kárpótolhatja magát. Dél-Dobrudzsát visszaadta Bulgáriának, ez igazságos változás volt. 1940 októberéig a román kormányzat csak bizonyos előnyök fejében szállított olajat Németországnak, ettől kezdve azonban a szállítások már a szokásos klíring formájában mentek végbe. Romániát gyakorlatilag már megszállták a német csapatok. Magyarország és Románia csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A román és a bolgár nép számos esetben tiltakozását fejezte ki a tengelyhatalmakhoz való csatlakozás ellen.