Századok – 1971

Történeti irodalom - Hoensch; Jörg. K.: Die Slowakei und Hitlers Ostpolitik (Ism. Tilkovszky Loránt) 1297/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1301 helyzetének rendezésére akartak példát mutatni, úgy véli, hogy a bécsi döntésnek a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar kisebbség helyzete azonos elvek szerinti kölcsönös rendezésére vonatkozó előírásán keresztül érvényesült a „példaadás", amelynek a magyarországi németség közvetve vette hasznát: ez is igényelhette magának mindazokat a jogokat, amelyeket a magyar kormány a magyarországi szlovák kisebbségnek biztosított. Valójában azonban épp fordított volt a helyzet: az engedményeket a német kisebbség kapta a magyar kormánytól, mégpedig bizonyára a németbirodalmi kormány közvetlen fellépésére (ha nem is a kívánt mértékben és formában, mert pl. Bäsch — a magyarországi Karmasin — államtitkárságához a magyar kormány sohasem adta hozzájárulását), míg a szlovák kisebbség volt az, amely, hogy magának is kiharcolhasson valamit, kezdetben a német kisebbségi mozgalom mögé igyekezett felzárkózni követeléseivel. A szerző egyébként igen dicséretes törekvése a differenciált ábrázolásra — benyomásunk szerint — bizonyos túlzásokra vezet, amikor Tuka szolgai nómetbarátságával az indokoltnál erősebben állítja szembe Tiso meg-megmutatkozó fenntartásait; vagy amikor az előbbi németmintájú „szlovák nemzetiszocializmusát" bírálva, nem a kívánatos kritikai éllel közeledik az utóbbi konzervatívabb, klerikális nacionalista világnézetéhez. Különösen szembetűnő az ellenállás momentumainak erőltetett felfedezése és hangsúlyozása Tisonak a szlovákiai német kisebbség pártjához való viszonyában. Hoensch szerint Tiso „szívós ós hajthatatlan" ellenállást fejtett ki Karmasin terveivel szemben, akinek alig sikerült megmentenie pártját a feloszlatás fenyegető veszélyétől. Valójában egyszerűen arról volt szó, hogy az egypártrendszer kiépítésével összhangban Tiso szükségképpen tisztázandónak tartotta, hogy a Deutsche Partei — mint azután Esterházy Magyar Pártja is, — a továbbiakban nem politikai pártként, hanem mint a „népcsoport" közjogi képviseletét ellátó szervezet szerepel. Az ellen, hogy a Deutsche Partei ebben a felfogásban is a német nemzetiszocialista vezetés elveinek megfelelően működjék, — mint Hoensch is rámutat, — Tisonak nem volt kifogása. Egy másik, Tiso ellenállásának érzékeltetésére felhozott momentum az 1938. december 31-i népszámlálással kapcsolatos. Ezt ugyanis Hoensch szerint Tiso azért rendelte el, hogy a német kisebbség követeléseit a statisztikailag indokolt mértékre szoríthassa vissza. Valójában a népszámlálást a bécsi döntés nyomán bekövetkezett területi változások tették szükségessé; egyidejűleg a Magyarországhoz csatolt területeken is népszámlálást tartottak, s teljesen nyilvánvaló, hogy sem a határ innenső, sem túlsó oldalán nem a német, hanem a szlovák illetve a magyar kisebb ség számarányának felmérése volt elsődleges jelentőségű. Abban, hogy Karmasin nem volt hajlandó elismerni a szlovák kormány által tartott népszámlálás német vonatkozású eredményeit, egyszerűen a „népcsoportvezérek" tipikus elvi álláspontja jutott kifejeződésre: hogy ti. a „népcsoport" egyedül önmaga jogosult saját népi állománya felmérésére. Miközben a szerző egyfelől előadja, hogy a Deutsche Partei milyen kivételes helyzet birtokában volt ténylegesen: hogy ti. már az autonóm'szlovák kormány időszakában kiépíthette ifjúsági szervezetét (Deutsche Jugend) és felállíthatta önkéntes fegyveres alakulatait (Freiwillige Schutzstaffel), — másfelől azt hangsúlyozza, hogy Tiso ellenállása következtében nem jártak sikerrel Karmasin erőfeszítései a népcsoport kívánt jogi státusának elfogadtatására. Előrebocsájtja, hogy az önálló szlovák államiság megvalósulása után, 1939. július 31-én hozott alkotmánytörvény „igen mérsékelt formában' vette fel a népcsoportjogot, s az egyes kérdések szabályozását külön törvényekre hagyta — Arról nem beszélve, hogy részletkérdések szabályozása sohasem alkotmányba való s hogy még egy bábállam sem engedheti meg magának, hogy egész terjedelmében és módosítatlanul sajátítson el maradéktalanul idegen érdekeket szolgáló tervezeteket, meg kell állapítanunk, hogy ez az alkotmánytörvény így is tág teret engedett Szlovákiá-12 Századok, 1971/6