Századok – 1971

Történeti irodalom - Hoensch; Jörg. K.: Die Slowakei und Hitlers Ostpolitik (Ism. Tilkovszky Loránt) 1297/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1299 ezerű hatást váltott ki belőlük, és megszüntették együttműködésüket az említett kisebbségi pártokkal. E megállapításának sem első, sem második része nem fogadható el. A csehszlovák köztársaság veszélyeztetettsége legkésőbb már a májusi krízis alkalmával teljesen nyilvánvaló és köztudott volt: tükrözte ezt a sajtó, ennek jegyében folyt az egész belpolitikai élet, beleértve a májusi-júniusi községi választásokat is; a köztársaság védelmére szólított fel a kormány, ennek szellemében politizált az agrárpárt és a szociáldemokrata párt; erre figyelmeztettek és erre mozgósítottak a kommunista párt által a nyáron szervezett tömegdemonstrációk. Amennyire nem valószínű, hogy mindezt épp csak a néppárti politikusok nem észlelték, annyira nem helytálló, hogy az állítólagos későbbi rádöbbenés a köztársaság veszélyeztetettségére, politikájuk megváltoztatására vezetett volna. Valójában továbbra is a kormányra nehezedő nyomás kihasználására törekedtek, s a kisebbségi pártokkal való együttműködés szálainak szorosabbra fogásával vagy lazábbra engedésével egyaránt az autonómia kiharcolása érdekében taktikáztak. A szlovák néppárti autonomista politikának a magyar kisebbség nacionalista pártjával való kapcsolata, illetve a magyarországi revíziós törekvésekhez való viszonya a kötetben nem kerül részletesebb bemutatásra: erre Hoensch egy további, hasonlóan nagyszabású munkájában (Der ungarische Revisionismus und die Zerschlagung der Tschechoslowakei. Tübingen. 1967) nyílt bővebb tér, amelyet már korábban ismertettünk (Századok, 1970. évf. 2. sz. 420 — 422. 1.). Ezért e vonatkozásban elégséges ezúttal csupán néhány észrevételre szorítkoznunk. Hiányolhatjuk például a Szlovák Néppárt korábban számottevőbb, később csökkent jelentőségű magyar-orientációs frakciójának közelebbi bemutatását . Míg a szudétanémetekkel való együttműködés kibontakoztatásán Bécsben fáradozó, német szolgálatban álló Peter Bazovskyról szó esik, nem történik említés az öreg L'udovít Bazovsky személyéről, aki „Zsupán" fedőnéven a magyar kormánynak küldte információit és tanácsait a zsolnai konferencia izgalmas időszakában. A magyar kormánypolitika által manipulált szlovák emigránsok közül a könyv csak Jehlicka és Dvoröak tevékenységére utal; egyáltalán nem tér ki Koreú és KlobuSicky irányzatára, s dr. Martin Miko nevét is egyhelyütt anélkül említi, hogy ez utóbbi irányzathoz való tartozását érzékeltethetné. Ugyancsak hiányoznak a magyar szolgálatba szegődött emigránsok olyan jellegzetes figurái, mint Severin Koribana, Jan Vrba és mások. — A revíziós problematikával kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem helyes a csehszlovák kormányt egyoldalúan hibáztatni a Magyarországgal való megegyezés elmulasztásáért, s egyszerűen a csehszlovák politika merevségének tulajdonítani, hogy a revíziós törekvésektől fűtött magyar kormánynak Hitlerhez „kellett" folyamodnia. A magyarlakta területekről való önkéntes lemondás, — amellyel Hoensch állítása szerint Imrédy és Teleki 1938-ban beérték volna, — éppúgy nem mentette volna meg Csehszlovákiát, mint a németlakta területek átengedése a német agresszornak amint a továbbiak során ez bebizonyosodott. A szerző behatóan tárgyalja a Csehszlovákia keretén belül 1938. október 6-tól 1939. március 14-ig fennállott szlovák autonóm kormányzat időszakát. Beszámol a kommunista párt betiltásáról, a szociáldemokrata párt „önkéntes" feloszlásáról, az egyéb pártok csatlakozásáról a Szlovák Néppárthoz, amely ezentúl a Szlovák Nemzeti Egység Pártjakónt lépett fel a megvalósult egypártrendszerben. A baloldali szakszervezeteket feloszlatták, az egész szakszervezeti ügyet átszervezték és a párt alá rendelték. ír a párt fegyveres alakulatának, a Hlinka-gárdának felállításáról; a radikálisok erős pozícióiról Tiso kabinetjében, a propagandahivatalban, a sajtónál, az 1938 decemberi választások alapján a következő év elején megnyíló szlovák nemzetgyűlésben. Érdekesen ábrázolja a Tiso-Tuka rivalizálást: ez utóbbi 1938 októberében szabadult börtönéből, amelybe annakidején a magyar kormánnyal összejátszó politikája juttatta, s most, mint a szlovák nép őszfejű mártír hőse, a radikális fiatalok csoportjának áll élére, hogy a német kapcsolatok gátlástalan megragadásával törtessen a hatalom felé. Ez nem zárja ki, hogy a len-