Századok – 1971

Történeti irodalom - Essays in Medieval History presented to Bertie Wilkinson (Ism. Bónis György) 1285/VI

1286 TÖRTÉNETI IRODALOM Időbeli határai a XII. század derekától a XV. századig terjednek, és rendje is szigorúan kronológiai. A politikai történelem területén nemcsak angol témákat ölel fel, egyébként az angol gazdaság, társadalom, politika, állam, hadsereg, egyház, oktatás, irodalom és művészet történetére vonatkozó tanulmányokat egyesít. Áttekintésüket talán meg­könnyíti, ha nem időrendben, hanem tárgykörök szerint mutatjuk be őket. Részben a magyar kutató számára is jelentősek a politikai történeti tanulmányok. J. G. Rowe tárgya „IV. Hadrianus, a bizánci birodalom ég a latin Kelet". Alapos forrás­ismerettel mutatja be, hogy IV. Hadrianus pápa idejében (1154—1159) úgy látszott: Konstantinápoly, az ázsiai latin államok és a pápaság között az együttműködés új kor­szaka kezdődik meg. Ennek során beszámol Mánuel itáliai beavatkozásáról és keleti sike­reiről. J. J. Saunders Mattheus I'arisiensisnek a mongolokat érintő tudósításaival foglal­kozik. A tudós bencés tizenegy oklevelet és levelet foglal bele munkájába (magyar ere­detűeket is), melyek mind a „tatárjárás" történetének forrásai. A nyugati szerzőt első­sorban a francia és az angol királyhoz 1238-ban küldött „szaracén" (asszasszin) követség története foglalkoztatja. Érdekes adata az, hogy a Novgorodot fenyegető tatár támadás veszélye miatt nem exportálható héring ára hallatlanul leesett Angliában. F. D. Blackley részletesen vizsgálja annak az okait, miért nem tért vissza Izabella, II. Ed­ward felesége 1321-i franciaoszági küldetéséből. Az eddigi romantikus magyarázattal szemben (a királyné és Roger Mortimer viszonya) Izabellának egy ismeretlen levelét közölve kimutatja, milyen jelentős része volt Walter Stapledon exeteri püspöknek Ed­ward és Izabella szakításában. A gazdaság- és társadalomtörténeti cikkek száma mindössze kettő, ezek azonban jelentősek. J. A. Raftis egy XIV. századi falu szerkezetét mutatja be. Ramsey apátság Broughton nevű falujáról van szó, melynek 1378 és 1393 közötti birtok- és szo'gáltatás­összeírásai fennmaradtak. Ezekben az években a falu egészében alig haladt előre a szolgáltatások megváltása, de főleg földesúri tisztségek (pl. a bírói tiszt) viselése révén erős gazdagparaszti réteg fejlődött ki. Raftis táblázatai a történeti statisztikában való jártasságára vallanak. A. R. Myers Richard Lyons, 1376-ban a parlamentben vád alá helyezett gazdag londoni kereskedő vagyonleltárát közli és elemzi: Lyonsnak több kocs­mája és egy posztókereskedése is volt. A tanulmány megjegyzi, hogy középkori vagyon­leltár ugyan szép számban maradt fenn, de ez az elaő, amely a tulajdonos egyes szo­báinak berendezését is közli ! A kötet öt tanulmánya sorolható abba a körbe, amelyet az angol irodalom alkot­mánytörténetnek nevez. (Ebben alkotta Wilkinson is legjelentősebb munkáit.) A néhai R. F. Treharne a XIII. századi Anglia „alkotmányos problémájáról" írt, helyenként kissé bőbeszédűen ismételve az ismert tételeket. Az angol alkotmányosság elveit „Glanvill" és Bracton kellőképpen megfogalmazták; ellentmondásaikat (Mcllwain szerint) úgy lehet feloldani, hogy a király alá van vetve a jognak a iurisdictio vonatkozásában, de nincs megkötve a gubernaculum-ban. De hogy ez megvalósul-e, az a mindenkori uralkodó egyé­niségétől függ. Intézményes ellenőrzésére az 1215-i Magna Carta az első kísérlet; koránt­sem a „feudális reakció" okmánya, hanem — főként nem hűbérjogi szakaszaiban — a későbbi angol alkotmány alapja ! Megoldása persze még nem működésképes, a király intézményes korlátozása csak az 1307-i parlamenttől számítható. J. Brückmann a fenn­maradt szövegek gondos elemzésével bizonyít ja, hogy a XII—XIII. századi angol koro­názások az angol ordo „3. recenziójának" (Schramm szerint: Anselm-ordo) valamelyik variánsa szerint történtek. B. Lyon kérdésfeltevése is érdekes: „Mi tette alkotmányossá a középkori királyt?" A kincstári Memoranda Roll egy (mellékelt) ábrázolása I. Edward és Szép Fülöp portréját őrzi 1298-ból. Ebből kiindulva a szerző összehasonlítja a két királyt. Eredménye, hogy Szép Fülöp sohasem volt „alkotmányos" uralkodó, s a rendek gyűlését csak adóztatás vagy propaganda céljából hívta össze, míg I. Edward — ural-

Next

/
Oldalképek
Tartalom