Századok – 1971
Történeti irodalom - Rév Erika: A népbiztosok pere (Ism. Sarlós Béla) 1274/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1275 ismertetést közölt a könyvről a Párttörténeti Közlemények 1969. 4. száma,2 és rendkívül elismerő jellegű recenziót közölt a műről a Népszabadság 1970. június 8-i száma is. Ezek az értékelő ismertetések megkönnyítik s egyben meg is nehezítik a recenzor feladatát. Megkönnyítik azért, mert a kiváló történészekből összeállított bírálóbizottság véleményét s annak indokolását a recenzió alapjául fogadhatja el, de megnehezítik, mert el kell kerülnie az eddigi állásfoglalások egyszerű megismétlését. A munka ismertetésénél három szempontból kell kiindulni. Elsősorban abból, hogy jogtörténeti témájú könyvről van szó, másodsorban azt kell figyelembe venni, hogy a szerző a jogtörténet és a politikatörténet eszközeit egyaránt s úgyszólván egyforma hangsúllyal használja, ezzel a két tudományág szoros összefüggésére utal, végül szem előtt kell tartani, hogy a kismonográfia terjedelmű munka a Kossuth Könyvkiadó népszerű történelem sorozatában jelent meg, szélesebbkörű olvasótáborhoz szól, tehát olvasmányos stílust kíván és a szorosan vett szakkérdések tárgyalása intenzitásának szükségszerű korlátozásával jár együtt. * Rév Erika könyve a Tanácsköztársaság 10 népbiztosa (Vantus Károly, Haubrich József, Bokányi Dezső, Bajákí Ferenc, Dovcsák Antal, Nyisztor György, dr. Ágoston Péter, Kalmár Henrik, Kelen József és Szabados Sándor) ellen 1919 augusztus közepén megindult és- 1920. december 28-án az ítélet kihirdetésével befejeződött büntető eljárást ismerteti. Egyetlen — igaz, hogy rendkívüli jelentőségű és csaknem másfél évig elhúzódó — büntetőeljárás tükrében mutatja be a munka nemcsak a Horthy-rendszer első esztendeje történetének főbb vonásait, hanem az 1919-i Magyar Tanácsköztársaság politika-történetének fontos jellegzetességeit is. Mindezt kb. 15 szerzői ív terjedelemben elvégezni, s úgy elvégezni, hogy a munka ne csupán a történészeknek és jogászoknak nyújtson újat, hanem egyben a történelem iránt érdeklődő, szűkkörűnek éppen nem mondható olvasóközönség érdeklődését is felkeltse, — nagyon nehéz feladat. A munkának éppen az a legnagyobb érdeme, hogy a szakszerűség rovására tett engedmények nélkül újat tud nyújtani, s könnyen olvasható módon tud újat adni hazánk legújabbkori történelme iránt érdeklődő igényes olvasóknak is. A könyv ebből a szempontból is úttörő kísérletnek számít, hiszen valamely bűnügy leírását a jogdogmatikában járatlan olvasó rendszerint csak akkor kíséri figyelemmel, ha a szerző a szenzációs, az izgalmas részleteket hangsúlyozza. A népbiztospert pedig különösen könnyű lett volna ilyen módon, ,,krimi"-szerűen az olvasó elé tárni, hiszen ez a bűnügy bővelkedik izgalmas részletekben. A szerző azonban helyes érzékkel nem a szenzációhajhászásra törekedett, hanem az ügy gazdasági, társadalmi, politikai hátterének és összefüggéseinek feltárására; azt mutatta meg, hogy ez a per — mint vízcseppben a tenger — magában rejti a Horthy-rendszer 25 évének valamennyi törvénysértését és egyre inkább fasizálódó politikai módszereit. A szakszerűség biztosítása mellett a könyv írója azzal a módszerrel tudta a széleskörű olvasótábor figyelmét felkelteni, hogy a per egyegy drámai csomópontjának valamennyi magyar és nemzetközi indítékát és hatását kontrasztszerűen a munka fókuszába állította. Ennek egyik legjobb példája a könyvnek ,,A per nyitánya" című fejezete, amely szembeállítja egymással a védőknek rendkívül bátor, a Horthy-rendszert támadó felszólalását, — az angol parlament alsóházában a nópbiztosperről lefolyt vitával (44 — 67. oldalak). A szerző nem fűz részletes kommentárt a védők pernyitó felszólalásaihoz, illetve az angol parlamenti vitához, hanem a szónokok beszédei legfontosabb, legizgalmasabb részeinek szószerinti idézésével, s az időpontok egyezésének kiemelésével drámai feszültséget teremt. Drámait a szó szoros értelmében, 2 Gecsényi Lajos: Rév Erika: A népbiztosok pere. 154 — 155. lapokon.
