Századok – 1971

Történeti irodalom - A Tanácsköztársaság története Borsodban és Miskolcon. A Tanácsköztársaság Somogyban (Ism. Szabó Ferenc) 1269/VI

1272 TÖRTÉNETI IRODALOM velük azonos — területfeladások politikai indokai között első helyen állt a hamarosan bekövetkezőnek tartott, mindent megoldó proletár világforradalom gondolata. Ennek fényében rövid átmenetnek tekintették a megszállást, s kifejezetten céltalannak tartották az ellenállást. Hasonló helyzetről lehet szó Borsod esetében is. A miskolci kötetnek két gyengébb dolgozata van. Az egyik a tanácshatalom alatti borsodi agrárpolitikai törekvésekkel, a másik a nevelés- és oktatásüggyel foglalkozik (Nemes Frigyesné illetve Deák Qábor munkája.) Az agrárkérdésről inkább általános elvi, országos áttekintést kapunk; a borsodi adatok ehhez illeszkednek, de nem állnak össze egységes képpé. A tanulmány tárgykörét elég szélesen értelmezte a szerző, aki egyébként a legtöbb részkérdésről hasznos tényeket, megállapításokat nyújt. Deák Gábor nagyon leszűkítette rövid dolgozatának tematikai határait. A sokoldalú és általában mutatós neveléstörténeti témát tőle szokatlan, elnagyolt fogalmazásban, előadásszerű áttekintésben dolgozta föl. Túlnyomórészt az iskolánkívüli oktatás, ismeretterjesztés szervezési eredményeiről ír, a tartalmi kérdéseket éppen csak érinti. Forrásait, némi sajtóanyagon kívül, főként magántulajdonban levő egykorú iratanyagok jelentették, s ez igen szűk bázis. Kár, hogy írása egyáltalán nem terjed ki a helyi színházi élet, a sajtó, a múzeum-és könyvtárügy stb. számbavételére. A borsodi kötet hat dolgozatának alapjában véve időrendi egymásutánját az előbbi két tanulmány valamelyest megtöri. Zádor Tibornak a csehszlovák intervenció 3 hetes időszakát (május 2.—május 23.) tárgyaló munkája a megkezdett sorhoz tér vissza. A dolgozat elmarad Lehoczky és Rátki biztos kezű vonalvezetésétől, értékeléseitől, inkább eseménytörténetet nyújt — igaz, azt érdekesen — jóformán a helyi Reggeli Újságot használva egyetlen forrásul. (Mindössze egy levéltári hivatkozása van, de Román János kötetbeli dokumentumpublikációjának 49. tételével összevetve az is rossznak bizonyul.) A borsodi és miskolci munkáshatalom május 20. —augusztus 3. közötti második szakaszáról, valójában a proletárdiktatúra tényleges megvalósulásáról ezen a vidéken, Tóth Pál megfelelő forrásokra épített, problémaérzékeny tanulmánya ad képet. Landler Jenő és Hirossik János éles bírálatot tartalmazó értékelését a miskolci és diósgyőri állapotokról e dolgozat adatai is megerősítik. Tóth Pál írása, helyenként töredezett szerkezete, a részkérdések esetenként laza egybekapcsolása ellenére is, a kötet egyik tartóoszlopa; a borsodi kiadvány színvonalas összegező célkitűzését Lehoezkyval, Rátkival és a forrásközlő fejezettel együtt ő valósítja meg. Tanulmánya helyesen értékeli a május 20-a utáni politikai újjászervezés eredményeit, nem hallgatva el az opportunista hibákat sem. Újszerűen, érdekesen tárgyalja a közélelmezési kérdéseket, a termelőszövetkezetek június végi válságproblómáit, a felbomlás először falun jelentkező jeleit ós okait. A somogyi kiadvány egyes kiragadott tárgyköröket tárgyaló dolgozatairól általában elmondhatjuk, hogy színvonal tekintetében, mondhatni egységesen, a komoly tudományosságot érvényesítették, szembetűnő különbségek nincsenek. Ez főként az időszak kutatásában nagy gyakorlattal bíró gárda érdeme, de a szorosabban meg nem kötött témaválasztásnak is része van benne. A szerzők nyilván arról írtak, amihez legtöbb és legjobb anyaguk volt. Suri Károlynek a somogyi munkástanácsokról írt tanulmánya jelent ez alól bizonyos mértékig kivételt. Témájának szélesre nyitott időhatáraihoz képest (1918 januárjától 1919 augusztusáig halad) a források kiaknázásában nem használta fel a lehetőségeket, s az adatok hiányát több alkalommal kinyilatkoztatással, merev általános mondatokkal kívánja pótolni. Ahol megfelelő tények voltak a kezében (mint például az áprilisi tanácsválasztások eredményei, a lakáskérdés megoldására hozott intézkedések), bizonyságot tett jó elemző készségéről. Az országos problematikához kapcsolódó, igényes helytörténetírás sikerült alkotása Kávássy Sándor „A Földmunkások ós Kisgazdák Országos Szövetségének tevékeny-