Századok – 1971

Történeti irodalom - A Tanácsköztársaság története Borsodban és Miskolcon. A Tanácsköztársaság Somogyban (Ism. Szabó Ferenc) 1269/VI

1270 TÖRTÉNETI IRODALOM felmutató munkák születtek. A leginkább „mellékhivatásban" dolgozó vidéki kutatók jelentős része jól birkózott meg a gyakran rövidre szabott határidővel, a forradalmi időszak vizsgálatától elvárható s a korábbiaknál szerteágazóbb követelményekkel. A kiadást kezdeményező párt- és tanácsi szervek általában a tudományos megalapozottságú feldolgozásokat kívánták, vidéken is csak elvétve kapott teret 1918—1919 leegyszerűsített, a kutatásban is csak újságcikk igényű erőfeszítéseket vállaló megközelítése. Borsod és Somogy megyék szép kiállítású tanácsköztársasági köteteit az igényes, rendszeres munkára épített, korszerű elveket követő helytörténetírás termékei között tarthatjuk számon. Létrejöttüket — különösen a somogyiak esetében — évtizede készülő, tartalmas előtanulmányok előzték meg. Mészáros Károly közismert monográfiáján túl közel száz, jórészt szakfolyóiratokban megjelent, hosszabb-rövidebb dolgozat tárgyalta a forradalmak idejének országos példát jelentő somogyi kérdéseit — árulja el a könyvben közzétett alapos bibliográfia. (Alig lehet tagadni persze azt, hogy hosszabb ideig jórészt Somogy múltjának többi fejezete rovására koncentrálódtak 1918 — 1919-re az erők, s csak a legutóbbi esztendőkben szélesedett ki a somogyi helytörténetírás tematikája is.) Kötetük jegyzetanyaga is elárulja, hogy a borsodiak ilyen tárgyú előmunkálatai — többek között a megye e korbeli történetének a somogyit messsze meghaladó bonyolultsága, ellentmondásos volta miatt — tekintélyesek voltak ugyan, de a legfontosabb kérdésköröket is csak részben ölelték föl. Somogy forradalmi eseményeinek jórésze bevonult az iskolai tankönyvekbe, népünk köztudatába, Miskolcról és a borsodi iparvidékről viszont csak a Vörös Hadsereg egyik győzelmes fegyverténye kapcsán szoktunk megemlékezni. Mindebből eleve következett, hogy a somogyi kötet szándéka elsősorban a már ismert kép további színesítése, eddig nem vagy alig vizsgált részkérdések elmélyítése, a vitás kérdések új szempontú megközelítése lehetett; a borsodiak céljának viszont a legfontosabb vonásokat feltáró összegezés felelt meg. Ezt tükrözi a két kötet tematikája és szerkezete, műfajilag elütő, de tartalmilag rokon részek összekapcsolása is. A miskolci kiadványnak közel felét teszi ki hat szerző összegező jellegű tanulmánya, harmada a megyében őrzött, 1919. március 21-е utáni legfontosabb levéltári forrásokat tartalmazza, a kötetet záró ötven oldalon pedig névsorokból álló adattár kapott helyet. A kötet felépítéséből, arányaiból láthatóan — Tok Miklós előszava is utal erre — a borsodiak további feltáró munkát terveznek, a mostani vállalkozást a nélkülözhetetlen első szintézisnek tartják. (A második rövid 1918 —1919-es összegezés szinte már az elsővel egyidőben megszületett Lehoczky Alfréd tollából, a Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabb kori adattára. Miskolc 1970 hasábjain.) A somogyiak kötetének alapját a jubileum alkalmából rendezett, színvonalas kaposvári tudományos ülésszakon elhangzott előadások és korreferátumok jelentették, ezek publikálása valósult meg a kiadvánnyal. A könyvet a Megyei Oktatási Igazgatóság előszava szerint emlékkötetnek szánták, melynek különböző jellegű írásai valójában kerek egészet adnak. A somogyi munka — Németh Ferenc igényes, történész szemlélettel íródott köszöntője után — Hajdú Tibor, Mészáros Károly és Borús József általános kérdéseket taglaló előadásaival kezdődik. Hajdú a forradalmak kutatásának új eredményeiről, Mészáros a KMP és az SzDP iparszocializálási elképzeléseiről, Borús a proletárhatalom katonapolitikájáról beszélt. Hét szorosan helytörténeti tárgyú, megfelelő apparátussal ellátott dolgozat adja a kiadvány lényegét, terjedelmének kétharmadát. Az előadásokhoz és tanulmányokhoz zömükben értékes, önálló kutatásokat tükröző, de ismeretterjesztő hangvételű tizenegy hozzászólás kapcsolódik. Ezekben megmaradt az előadások levegője. Kidolgozottabb változataikat másutt kiadva, nemcsak a kötet műfaji egységét, tudományos jellegét lehetett volna jobban megőrizni, hanem a korreferensek munkája is tudományosan használható volna. A hozzászólások között kaptak helyet Hajdú Tibor vita-