Századok – 1971

Történeti irodalom - Süle Sándor: A keszthelyi Georgikon 1797–1848 (Ism. Gunst Péter) 1262/VI

1264 TÖRTÉNETI IRODALOM került privilegizált státusba, a XVII. században sem vettek tudomást. A török kiűzése után a bihari hajdúvárosok is elvesztették kiváltságaikat, éppen úgy, mint a magánföldes­úri hajdútelepítések is. A hajdúkkal kapcsolatban a XVII. század hatvanas éveitől, majd a török kiűzését követően olyan folyamat indult meg, amelynek folytán e katona­elemek jelentős része vagy eredeti lakóhelyén,- vagy idegen földön, földesúri alattvalóvá, paraszttá változott. A régi szabadság visszaszerzésének lehetősége még felvillant a kivált­ságaikat elvesztett hajdúk között II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, de a szabad­ságküzdelem bukása —- a hat hajdúváros kivételével — végleg eltemette. Rácz István az utolsó fejezetben a hót hajdúváros sajátos jellegével, önkormány­zatának kialakulásával ós fejlődésével foglalkozik a XVII. században. Elsősorban Szoboszló várost elemzi és ebből von le a hét hajdúvárosra általánosító következtetéseket. Szerve­zeti felépítésükben és kormányzati funkciójukban a katonai és polgári jelleg keveredett. De a XVII. század végére, a Hajdúkerület megalakulásának időszakára — királyi fenn­hatóság alatt — csaknem teljesen hasonlóvá váltak a korabeli városokhoz. A bécsi udvar a magyarországi hajdúknak a feudalizmus keretei között kialakult közigazgatási rendsze­rét is megszüntette a jobbágyfelszabadítás után. A térképmelléklet feltünteti a szabolcsi hét hajdúvároson és a bihari hajdúvároso­kon kívül a bizonytalan jogállású hajdúvárosokat, a magánföldesúri hajdútelepítéseket és II. Rákóczi Ferenc kiváltságolásait. A jelen kötet korlátozott terjedelme nem tette lehetővé, hogy Rácz István kitér­hetett volna a hajdúk katonapolitikai történetének és a hét hajdúváros társadalmi struk­túrájának részletesebb vizsgálatára. Külön tanulmány tárgya lehetne a hajdúk katonai szervezetének, fegyverzetének s különösen lovas és gyalogos mivoltának a vizsgálata. Mindez a jövő feladata. Rácz István kitűnő könyve a magyar történetírás értékes nyeresége. Méltó össze­foglalása a hajdúk XVII. századi történetének, komoly tudományos teljesítmény. Szeret­nénk hinni, hogy előbb-utóbb elkészül a hajdúság közel félévezredes múltra visszatekintő történetének szintézisbe foglalása is. Rácz István könyvét igaz örömmel ajánljuk a kor kutatói s a hajdúság története iránt érdeklődők messzemenő figyelmébe. A könyv nélkü­lözhetetlen az e témában kutató és érdeklődő számára egyaránt. SZÁNTÓ IMRE 8ÜLE SÁNDOR: A KESZTHELYI GEORGIKON 1797—1848 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1967. 245 1. Mint ez nálunk oly gyakori, a keszthelyi Georgikonnak is nagyobb a híre annál, amit igazán tudunk róla. Méltánytalan ez az alapítóval, de elsősorban az intézménnyel szemben, amely ebben a nemben mégiscsak az elsők között jött létre Európában, s rend­kívül jelentős szerepet játszott a XIX. század első felében, nem csupán szakmai értelemben, hanem kultúrtörténeti szinten is. Annak ellenére ugyanis, hogy alapítása óta számos cikk, tanulmány jelent meg a Georgikonról, Süle Sándor munkájáig mégsem ismertük tevé­kenységének gazdag sokrétűségét, nem ismertük kialakulásának és működésének sok fontos körülményét. A megelőző írások rendszerint kultúrtörténeti jelentőségét vagy pedagógiai vonatkozásait emelték ki, esetleg egészen szűk szakmai kérdésekbe bocsát­koztak. Igaz, annyiban szolgálták e monográfia szerzőjét, hogy munkájához számos

Next

/
Oldalképek
Tartalom