Századok – 1971

Történeti irodalom - Süle Sándor: A keszthelyi Georgikon 1797–1848 (Ism. Gunst Péter) 1262/VI

1262 TÖRTÉNETI IRODALOM A hajdúságban a szabadparaszti fejlődésnek az örökös röghözkötés rendszerével szembeszegülő egyik tendenciáját látja. A szabadparaszti élet reményével kecsegtető hajdúvárosok szinte mágneses erővel szívták magukhoz a parasztokat. Maga a hajdúéletmód többször változott. A pásztorkodó hajdúság első életformaváltozása a XVI. század derekán következett be, amikor kialakul a katona foglalkozású hajdúság, majd a második életformaváltozás a XVII. század első felében, amikor Bocskai és az erdélyi fejedelmek kiváltságolásai nyomán az előzőleg csak katonáskodó hajdúk most már a kard mellett az ekeszarvát is megragadták; az addig katonák törzsökös része szabadparaszt-katona lett. Különösen érdekes eszmetörténeti vonatkozásban, amit a szerző a hajdúk ideológiájáról, tudatforma változásáról közöl. Szerinte — Nagy András korát kivéve — talán a hajdúk török-ellenessége a legszembetűnőbb. A Habsburg hatalomhoz való viszonyuk már időnként és rétegenként változott. Az önálló erdélyi fejedelemség megszűnése után, főként a XVIII. században már a bécsi kormányzat engedelmes eszközévé váltak. A jobbágyság osztályharca szempontjából az egész XVII. századon át mozgósító hatással voltak, de ilyen szempontból a harmadik hajdúfelkelés után szerepük már nem egyértelműen pozitív. Egyre inkább a nemesség érdekeinek védelmezőivé váltak volt jobbágytársaikkal szemben, s minden erejüket kiváltságaik körülbástyázására fordították. Rácz István a második fejezetben a komoly katonai-politikai tényezővé emelkedett hajdúk történetének azt a kiemelkedő korszakát vizsgálja, amikor állásfoglalásuk bel-és külpolitikai szempontból is komoly szerepet játszott. E fejezet első részében Bocskainak a hajdúkhoz való viszonyát boncolja. A fejedelem győzelmének elsődleges katonaeleme, a jórészt szökött jobbágyokból álló nagy parasztsereg, komoly gondot okozott a béketárgyalások megkezdése után. Bocskai eltérő módon akarta a hajdúk egyes rétegeinek a problémáit megoldani. Győzelmes szabadságharca befejeztével 10 000-nél több hajdú számára biztosított hajdúszabadságot; nemesi kiváltságot és szabad földet. Ezzel elindította őket a szabadparaszti fejlődés útján. Egy részüket a császári végvárakban akarta zsoldosként elszegődtetni, más részüket pedig a császártól nyert pénzből egy hónapi zsoldjuk kifizetésével kívánta „leszállítani". A szerző Bocskai tervét — minden jószándéka ellenére — sem tartja reálisnak a nemesség és a császári udvar ellenállása, illetve a hajdúk ellen intézett támadása miatt. Bocskainak tehát végül sem sikerült az egész hajdúság problémáját rendezni. Rácz István a fejezet következő részében az 1607 őszén kitört második hajdúfelkelós előzményeit, lefolyását és felszámolását vizsgálja. Bocskai halála után Rudolf és a császárbarát magyar főurak egyik legfontosabb feladatnak az önálló erdélyi állam és a bécsi béke vívmányainak megsemmisítését tekintették. A hajdúfelkelés alapvető oka az uralkodó osztály támadása volt a Bocskai-fóle kiváltságolás ellen. A Habsburg-hatalom ós a magyar nemesi társadalom a hajdúkérdés síkján összetalálkozott; a hajdútársadalom egésze ellen intézett általános támadással jobbágysorba akarta visszasüllyeszteni őket. A török azért támogatta a felkelést, hogy ezzel kényszerítse a Habsburg-udvart a zsitvatoroki egyezményben vállalt 200 000 forint ajándék lefizetésére. A hajdúk a török hatalomtól várták kiváltságaik biztosítását. A felkelés egyaránt veszélyeket hordozott magában mind Rudolf császársága, mind pedig a magyar uralkodó osztály szempontjából. A hajdúk programjában szerepelt a nemzeti király választásának a követelése is. Azzal fenyegetőztek, hogy „boeskorost" emelnek fejedelemségre. Az osztrák Habsburg-ház az új erős európai hatalmak — Franciaország, Anglia, Svédország és Dánia — tömörülésének létrejöttével és a birodalom keretein belül jelentkező elégedetlenség következtében igen veszélyes helyzetbe került. Mátyás főherceg a hajdúk mozgalmának leszerelésével és Rudolf fólreállításával a birodalom hatalmi válságát felszámolta. S ilyen értelemben az 1607—08. évi hajdúfelkelés nemzetközi jelen-