Századok – 1971
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Latin-Amerika XIX–XX. századi történetének vitája 1256/VI - Wittman Tibor: A bolíviai függetlenségi háború néhány vonásáról 1256/VI
1256 A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUS FELSZÓLALÁSAI Latin-Amerika XIX—XX. századi történetének vitája A kontinensek történetének szekciójában ugyancsak augusztus 18-án került sor a ,,Latin-Amerika helye a világtörténeti folyamatban a XIX. és XX. században" című téma megvitatására. A vitára az alábbi referátumok készültek: G. Kahle (Német Szövetségi Köztársaság) : ,,AXIX. századi latin-amerikai gerilla-mozgalmak eredete és problémái"; A. N. Glinkin (Szovjetunió): „Latin-Amerika és a világtörténeti folyamat a XIX- XX. században", valamint M. Mörner (Svédország): „Bérlő-munka az andeszi Latin-Amerikában (1700 — 1900)". A magyar történészek közül a vitában felszólalt Wittman Tibor, a történettudományok doktora. Wittman Tibor: A boliviai függetlenségi háború néhány vonásáról Felszólalásunkat az Audiencia Charcas (Bolívia) esetére korlátozva, a függetlenségi háború két jellemző vonását szeretnénk hangsúlyozni. 1. A közösségekben élő indián tömegek, kevés kivétellel, nem azonosították magukat a kreol patriotizmussal, és a szemben álló két hadsereg potenciális tartalékát alkották. 2. A meszticek (cholók) magatartása teljességgel különbözött az indiánokétól. A tömegek magatartása önmagában nem tekinthető egyedüli kritériumnak, legalábbis a gyarmati Bolíviában, ahol 1780—1782-ben az indiánok várakozásai és reményei meghiúsultak. Sem a kreolok, sem az argentinok nem gondoltak társadalmi követeléseik kielégítésére. A mita érintetlen maradt a függetlenségi háború éveiben. „A forradalom álláspontja az indiánnal ós megalázó társadalmi helyzetével, szolgaságával szemben egyszerűen negatív volt" (Alipio Valencia Vega). A „Kormányterv" programja formálisan demokratikus, de elvont és általános volt, évek múlva eltűntek a jelszavai is, a kreol arisztokrácia ós a latifundiumok megszilárdultak, egyrészt a spanyolokkal szemben, másrészt a paraszti tömegek ellenében. Az elmaradottság fokát és a társadalmi mozdulatlanságot tekintve az Andok-térség rendkívüli eset, melyet csak a történeti gyökerek ismeretében lehet megérteni. Mind a gazdasági-társadalmi, mind a faji tényezők jobban meghatározták az 1810—1825-ös háború folyamatát, mint azt ezen országok történetírói feltételezik vagy ábrázolják. Hiányzanak az érdemi kutatások, mindenekelőtt a gazdaságtörténetiek. Szerény kísérleteinkkel azokat a következményeket igyekeztünk megvizsgálni, amelyeket Villa Imperial (Potosi) ezüstmonokultúrája maga után vont. A gyarmati Bolívia egy ezüstbányászatra súlypontozott gazdaság esete, Potosival a központban. A potosi ezüst fontosságát olyan általánosan elismerik, hogy a történetírás el is felejtette olyan mélyebb vizsgálat tárgyává tenni, amely méltó lenne az általa betöltött szerepre. Altalánosságok az iskolai tankönyvekben, ugyanígy a speciális tanulmányokban. A Diaz Villamii szerint az Audiencia Charcas, a bolíviai állam magva „bányái hírének, világszerte ismert gazdaságának" köszönhette jellegét, nem kevésbé egyetemének, egyházi és világi hatóságainak. 1938-ban Casto Rojas joggal állapítja meg: „Nemzeti vonatkozásban Potosi jelenti a gazdasági fejlődés súlypontját, befolyása meghatározta a bolíviai köztársaság létrejöttét, mely a Charcas —La Paz tengelyen nyugodott."
