Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
JUGOSZLÁVIA ÉS MAGYARORSZÁG A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN 1243 beszéléseket folytatott a magyar kormánnyal.13 8 Az Orlando-kormány bukása után, midőn a Nitti —Tittoni kabinet (1919. június 28-tól) valamit változtatott Franciaországgal szemben tanúsított politikáján, az olasz-magyar kapcsolatok csaknem megszűntek. Közben az egész világ megtudta, hogy Jugoszlávia mennyire fél a magyarországi olasz „intrikáktól", s 1919 augusztus elején a szegedi kormány küldöttei arra figyelmeztették Belgrádot, hogy a Peidl-kormány ,,az olaszok müve". Tittoni is arra törekedett, hogy erősítse az olasz pozíciókat a Dunánál, s szorosabbra fűzte a viszonyt Romániával; azt beszélték, hogy Olaszország blokkot akar létrehozni Budapest és Bukarest részvételével, s arra törekszik, hogy megakadályozzon minden jugoszláv—magyar közeledést. Ez igaz is volt.139 13. A magyar ellen forradalmárok A bécsi magyar fehér emigránsok sokáig nem kaptak semmiféle támogatást az antanttól. A nagyhatalmak nem bíztak a „régi erőkben", s Olaszország inkább számolt a Tanácskormánnyal, mint a régi Magyarország esetleges feltámasztásával. A jugoszláv kormány mélységes bizalmatlansággal viseltetett az emigránsok iránt, főleg azért, mert azok nem titkolták nacionalizmusukat. A bécsi ABC kapcsolatban állt horvátországi emigránsokkal; a bécsi magyar követségről rabolt pénz egy részét ezeknek az emigránsoknak adta „horvát célokra". A gráci és bécsi horvát monarchista emigránsok csoportja kapcsolatban állt Boroviczenyvel, az ismert legitimistával, aki kapcsolatba hozta őket az olasz emisszáriusokkal ; azonban ez a horvát akció csak 1919 októberétől erősödött meg.14 0 A magyar emigránsok nagyon gyorsan megkezdték az átszökdösést a jugoszláv demarkációs vonalon. A baranyai helyőrség parancsnokságán április 6-én József főherceg egy megbízottja jelentkezett — azzal a kéréssel, hogy adjanak tartózkodási engedélyt Józsefnek, s válaszoljanak március 20-i javaslatára, amelyben kérte, hogy jugoszláv hadosztályok jöjjenek Budapestre. A kormány mindezt elutasította, s nem fogadott két újabb delegátust, akik hasonló javaslattal érkeztek. Április végén érkezett Balassa mérnök, állítólag Bethlen és Csáky nevében. Ő fegyveres intervenciót követelt, és felajánlotta, hogy Magyarország Jugoszláviával köt megállapodást, s nem Franciaországgal. A javaslat az alábbi pontokat tartalmazta: politikai és gazdasági szövetség, személyi unió, fehér központok alapítása Szabadkán, Baján ós Pécsett, fehér hadosztályok alakítása Jugoszláviában. Balassát kitoloncolták Ausztriába.»1 Ezek az ajánlatok tanácstalanságot, sőt pánikot váltottak ki Belgrádban. A kormány visszautasította József ajánlatát, nem fogadta őt területén, tiltakozott Párizsban s nem vett tudomást az emigránsokról. Ezért nem tudott elérni semmi eredményt Palla-138 AMZV, Budapest. 1922. okt. 28., с 421, Romanelli 1925-ben is meglátogatta Magyarországot (8 Órai Újság, 1925. okt. 21.). 139 Carte Francesco S. Nitti, Copialettere della Presidenza del Consiglio, Telegrammi in partenza e arrivo. Párizsi jelentés 1919. aug. 14-én. Tittoni — Vaidahoz: „La nostra politica incondizionatamente favorevole alia Romania, precisamente d'impedire nell'interesse non solo nostro, ma della Romania stessa, l'unione degli ungheresi con i Serbi"). 140 AVII, Pop. 3, k. 32, br. 50, 160, 197, 200, 230; k. 33, br. 51, 2, 264, 286, 355, 386. — Gábor Sándorné: Az 1919-es bécsi magyar ellenforradalmi emigrációról. Párttörténeti Közlemények, 1964, 3. sz. 135., 147. 1. A. von Boroviczeny : Der König und sein Reichsverweser. München 1924, 29., 47. 1. 141 AVII, Pop. 3, k. 207, f. 2, 10/5.
