Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
1228 VUK VIN AVER lyét és győzni fog a bolsevizmus, — az annál inkább támogatta azokat. Amikor december 8-án a kormány közölte a külföldi diplomáciai képviselőkkel, hogy be fog következni a bolsevizmus, Cuninghame azzal fenyegetőzött, hogy akkor fogják csak igazán szétdarabolni Magyarországot.7 4 1919 februárjában magyar repülőgépek Szlovákia felett röplapokat dobtak le.75 l'écsre jugoszlávellenes kiáltványokat szórtak magyar repülőgépek, és Erdélybe is kerültek röpiratok. A forradalmi hullám egyre hatalmasabbá vált. „A Magyar Köztársaság veszélyben van'' — írták a lapok.7 6 Amikor az antant átnyújtotta a nevezetes Vix-jegyzéket , Károlyi és Böhm azt hangsúlyozták, hogy ez meg fogja erősíteni a magyar bolsevistákat.77 Károlyi körében egyeseknek úgy tűnt, az antant és a magyar arisztokrácia egyenesen kívánja a forradalmi fordulatot Magyarországon azért, hogy akkor az egész országot megszállhassák és bevezethessék a szélső jobboldal uralmát. A magyar forradalmi mozgalom a legszorosabb kapcsolatban állt a jugoszláv mozgalommal. 1917 végén Oroszországban kb. 2,1 millió osztrák-magyar hadifogoly volt (ebből több mint kétszázezer jugoszláv). A hadifoglyok gyűlésein Moszkvában ós Petrográdon 1917. december 20-án a hazatérés és a forradalom terjesztésemellett tüntettek. Attól kezdve a hazatérők nagy számban érkeztek: 1918. július l-ig kb. 520 000 fogoly tért vissza, és ez a szám a belgrádi fegyverszünet idején több mint hétszázezerre emelkedett. Oroszországban kb. 200 — 250 000 jugoszláv nemzetiségű hadifogoly volt. Radié később a foglyok számát 120 000-re becsülte, a szerb katonai attasé 1919. január 28-án Ogyesszából azt jelentette, hogy még legalább 100 000 van, Paáié félhivatalos küldötte, Jovanovic, Moszkvából 1919. február 19-én 100 000-et jelentett, egy 1919 novemberi értesítés szerint pedig legalább 60 000 maradt még.78 Ezek a hazatérők, amennyiben újra mozgósították őket, bajtársaik forradalmasításához fogtak az osztrák-magyar katonai egységekben, ós így a hadsereg a parancsnokság szemében „gyanússá" vált. A zágrábi Nemzeti Tanács küldötte 1918. november 5-én Belgrádban arra figyelmeztetett, hogy „polgárháború és bolsevizmus veszélye fenyeget". Moszkvában 1918. március 24-ón megalakult a magyar kommunisták csoportja az orosz pártban, március 27-én pedig a jugoszláv kommunisták csoportja. Közben azonban akkor még Moszkvában szókelt Szerbia diplomáciai képviselője; a követségi titkárt 1918 februárjában Lenin fogadta és kijelentette neki, hogy megérti Szerbia felszabadító harcát. 1918 márciusában az együttműködés nagyon jó volt a szovjet kormány és a szerb követség között (amelyik arra törekedett, hogy összeszedje az összes jugoszlávokat Oroszországban). Az OSzDMI'(b) VII. kongresszusán a követség megfigyelője beszélgetett Leninnel, aki rokonszenvvel beszélt a jugoszlávok nemzeti harcáról. Mivel a német offenzíva következtében az összes antant-diplomata elhagyta a szovjet fővárost, március 15-én és 19-én közölték a szovjet kormánnyal, hogy a szerb követ mégis vissza fog térni; Csicserin azt felelte, hogy a szovjet kormány a nemzeti önrendelkezés elvének alapján áll, a követségi titkár pedig néhány beszédet is tartott vöröskatonák előtt ! A szovjet kormány ezért nem akarta nagyon támogatni a jugoszláv kommunista esopor-71 Sir Thomas Cuninghame : Between the War and the Peace Treaties. Hungarian Quarterly, 1939, No. 3. 422. 1. 75 AMZV, Budapest 1919, március, 6. 161, 163. 76 Obzor, 1919. febr. 27. 77 Papers relating to Foreign Relations of the United States, 1919. The Paris Peace Conference, XII, Washington, 1947, 413, 416. 1. 78 Oroszországból még éveken át tértek vissza volt hadifoglyok (Politika, 1935. máj. 18., 1936. ápr. 8., máj. 27., aug. 25., 1937. ápr. 6., aug. 19., 1938. febr. 18.)
