Századok – 1971
Közlemények - H. Boros Vilma: Ki az Offenes Promemoria szerzője? 1205/VI
KI AZ OFFENES PROMEMORIA SZERZŐJE? 1209 mára pedig az alkotmányos szabadság a leghatalmasabb ellenszer a vonzó pontokkal szemben. Az örökös tartományoknál a kérdés könnyen megoldható. A magyarság kívánja nekik is a mi szabadságunkat, de mint a múltban, a jövőben is mindig védekezik minden rossz ellen, hogy onnan ide ne kerüljön. Magyarországon volt szabadság. Ez biztosítja szabadságunkat. Itt nem lehet azt oktrojálni. Ausztriában nem volt, ott lehet. Az alkotmány nem vonja maga után a forradalmat, amint ezt Ausztriában hiszik; ellenkezőleg, a felség kormányzását meg fogja erősíteni, mert mellette lesz az ország, a törvény ós a jog. Ës a jogban van az erő ! Azt is mondják, hogy a két ország közti kapcsolat elavult, azért az alkotmány helyébe „új építményt" kell megalkotni. Ezzel szemben a két ország közti kapcsolat már háromszázados, és míg Európa más népei törvényes uralkodóikat elkergették, — mi magyarok, Ausztriának éppen nem dédelgetett gyermekei, uralkodónknak minden igazságos és igazságtalan háborúit hűségesen végigküzdöttük, és ismételt pénzromlások alkalmával sokat vesztettünk: most is, II évi hallatlan önkény után, a régi kapcsolat mellett vagyunk. A visszaállított alkotmány első következménye — az országgyűlés egybehívása. Soknak ellenszenves még maga az országgyűlés szó is, a múlt vitáira visszaemlékezve. De nincs igazuk, mert elfeledik, hogy 11 évi tapasztalatokban gazdag évet éltünk át, és az idők kívánságaival számot vetettünk. Nem privilégiumaink megtartásáról van szó! Sokat, mint meghaladott tényállást el kell fogadnunk, alkotmányos úton és velünk együtt alkotott „új építményt" kell felállítanunk, hogy minden hazáját szerető magyar vagyonát és vérét kész legyen feláldozni. Mindkét részen a múltra a keresztény szeretet fátyolát vonva, oly egyesülést kell létesítenünk, mely Magyarország önállóságát és önkormányzatát megerősítse és a 11 évi áldatlan múltat meggyógyítsa. 1848-ban egy jó municipális alkotmányt talán lehetett volna oktrojálni; 1857-ben az ország előkelőivel tán meg lehetett volna egyezni, most azonban csak Magyarország alkotmányának helyreállítása az egyetlen ós utolsó mentőhorgony. Hárítsa el az Isten, hogy a felséget a halogató késés ne juttassa X. Károly és Lajos Fülöp sorsára, trónja elvesztésére. * Ez az erélyeshangú, a Bach-rendszert gúnyosan, sokszor kegyetlenül ostorozó röpirat megjelenése után — 1860 legelején — azonnal felhívta magára a figyelmet. Azonnal lefoglalták és a tiltott könyvek jegyzékébe sorozták. Kutatták azt is, hogy ki a szerzője, de nem tudták megállapítani. Széchenyi egyik kor- és munkatársa (Hollán Ernő) szerint, — s ezt Széchenyi naplójában is megemlíti — a röpirat szerzőjének mindenki Széchenyit emlegette. Később foglalkoztak e kérdéssel Széchenyi életrajzírói is. Zichy Antal 1880-ban kiadott Széchenyi-életrajzában5 arra az eredményre jut, hogy a G. F. betűk nem adnak a szerzőségre nézve semmiféle támpontot, de két nevet említ (gr. Széchenyi Istvánt és gr. Zichy Henriket) ami amellett bizonyít, hogy a két nevet a szájhagyomány őrizte meg. Zichy Antal szerint azonban Széchenyi szerzőségét kirekeszti a röpiratnak a szeszgyártásra vonatkozó kijelentése, mert Széchenyi Selyemrül c. művében ellenezte a szeszgyártást, az Offenes Promemoria ellenben a kormány szemére veti a kérdés elhanyagolását; „a röpirat stílusa ós fenyegető hangja viszont kizárni látszik gr. Zichy Henriknek némelyektől híresztelt szerzőségét".6 5 Zichy Antal: Gróf Széchenyi István életrajza. 1896. II. köt. 282 — 283. 1. 6 Zichy Antal politikai pályafutását Mosón megyében kezdte meg, s így jól ismerte gr. Zichy Henrik mosoni főispánt, hogy pecsovics érzelmű és a császár feltétlen híve: ezért foglalt állást Zichy Henrik szerzősége ellen.
