Századok – 1971
Közlemények - H. Boros Vilma: Ki az Offenes Promemoria szerzője? 1205/VI
1206 H. BOROS VILMA A röpirat tulajdonképpen a magyar alkotmány visszaállítása érdekében I. Ferenc Józsefhez, Ausztria császárjához intézett nyílt levél, amelyet a szerző a röpirat végén „Magyarország, 1859 december kelettel és G. F. betűk aláírásával" látott el. Kaysei továbbá Heynsius Bücher-lexikona szerint a röpirat Londonban került ki a sajtó alól 1860-ban Williams and Norgate nyomdájából. Minthogy ez a nyomda adta ki 1858-ban Széchenyi Blickjét is,1 nyilván ez a körülmény is hozzájárult a röpirat szerzőjére vonatkozó téves megállapításhoz. Sokáig csak ennyi volt a röpiratról ismeretes. A röpirat abban az időben jelent meg, amikor az alkotmányától, nyelvétől, minden szabadságától megfosztott ós területében megcsonkított Magyarország 11 évi zsarnoki kormányzás és teljes elnyomás után először kezdett hinni a Gondviselés igazságában, majd remélni jövőjéért. A magyarságot elnyomó Ausztria 1859-ben háborút üzent a franciáktól támogatott Szardíniának, de vereséget szenvedvén, I. Ferenc József császár nagy sietséggel békét kötött Villafrancában2 július 11-én a francia császárral, lemondván Lombardiáról. A büszke osztrák császár végre jelét adta annak, hogy belátja rendszere céltalanságát: a gyűlölt belügyminisztert, Bach Sándort felmentette állásától ós kinevezte külügyminiszterének, majd miniszterelnökének gr. Rechberg János Bernát diplomatát.3 Gr. Rechberg tárgyalásba bocsátkozván a magyar konzervatív érzelműek vezetőivel, a reménység magasra lobogott, hogy végre itt a fordulat a magyar ügyben. Az erős akaratú császár azonban az „egységes Ausztria" eszméjének főképviselője minden alkotmánytól, szabadságtól idegenkedve azt hitte, hogy továbbra is fenn tudja tartani korlátlan uralmát és birodalma szoros egységét, illetve azt hitte, hogy továbbra is ő parancsol, 40 millió alattvalója pedig engedelmeskedik. A császárnak ezen irányzata ellen jelent meg a címbeli röpirat. A nyílt levél az olasz háborúra célozva rámutatott arra, hogy a népek mozgolódnak és e mozgalmak már lavinaszerűen, feltartóztathatatlanul haladnak előre. Ez nem titok azok előtt, akik ismerik a magyar kérdést. E férfiak4 előbb (1848-ban) harcoltak a népszerűséggel, a karzati közönség (az ifjúság) gúnyjával; most (1859-ben) visszautasítják a hatalmon levők kegyét. Ugyané férfiak 1850. április 4-én kérvényben, 1857. május 9-én feliratba foglalva a felség elé terjesztették a magyar ügy tényállását, a felség azonban azok szavára hallgatva, akik mindég az uralkodó hatalomnak szolgáltak, nem vette figyelembe a két szózatot. Így ez az út el lévén zárva, a nyilvánosság útjára kell lépni a dinasztikus és monarchikus érzelműek nevében, akik belátják, hogy Ausztria csak a jog és törvény alapjára visszahelyezett Magyarországgal lehet nagy hatalom, és hogy az uralkodó csak Magyarországban és Magyarország által tarthatja meg trónját; de fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy Európa a nyilvánosság útján is lássa, hogy a magyarság nem a monarchia szótdarabolására vagy a monarchikus eszmék gyöngítésére törekszik. A veszély most abban áll, hogy Magyarország a legelső összeütközésnél a támadó félhez csatlakozzék, bárki legyen is az. Es ez természetes is, mert a népeket — éppúgy mint az egyes embereket — gyenge oldaluknál fogva kell vezetni. Ilyen gyenge oldalaik pl. a szokásaik, a nyelvükhöz, nemzetiségükhöz és történetükhöz való ragaszkodás. Ezeket nein egykönnyen cserélik fel semmiféle „újfajta civilizációval". Így kormányozták népei-1 Viszota tévesen írja, hogy a Blick 1858-ban jelent meg. Széchenyi Béla 1858. dec. 12-én adta ugyan nyomdába, de az első példány onnét csak 1859. febr. 15-én került ki. A nyomdász számlája is csak 1859. febr. 19-én kelt. Vö. Döblingi hagyaték. III. 25, 910. 1. 2 Villafrancában csak fegyverszünetet kötöttek. 3 Rechberg külügyminiszteri kinevezésére már 1859. máj. 17-én, tehát Villafranca előtt került sor. 4 Az „e férfiakon" a hazai konzervatívoknak a Dessewffy Emil, Szécsen Antal, Apponyi György grófok által vezetett politikai csoportja értendő.
