Századok – 1971
Tanulmányok - Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban 1150/VI
1154 Н Г SZÁR LAJOS pagament ezüstöt kezelték,1 4 vagyis ezek csupán súlyuk és finomságuk szerint használt kereskedelmi pénzekké váltak, addig a határmenti területen, így Sopron városában is rendes fizetőeszközként szolgáltak. írott forrás Sopronban először 1302-ben tesz említést bécsi dénárokról.1 5 Egy 1309-i oklevél már kimondottan Sopronban forgó bécsi dénárokról beszél.1 6 Ezenkívül még néhány adat bizonyítja a bécsi dénárok itteni forgalmát.1 7 Az említett néhány idézet azt mutatja, hogy a bécsi dénárokat Sopronban ebben az időben még kétféleképpen számolták. Egyrészt átvették a Magyarország területén 1265 1340 között a bécsi dénárokkal kapcsolatban kialakult számítási rendszert, mely szerint egy bécsi denármárkára 10 pensât számoltak, vagyis egy márkányi bécsi dénár mennyiség alatt tíz pensa, azaz 400 bécsi dénár összeget értettek. Ez a 10 pensás, azaz 400 bécsi denáros számítási márka egy budai márka közönséges ezüst (0.800-asfinom) értékében forgott.18 Ennek a számítási márkának azonban természetesen semmi köze sem volt a valóságos bécsi márkához. Ez kizárólag Magyarország területén kialakult speciális számítási egység volt a bécsi dénárokra vonatkoztatva, melyet Sopron városában is használtak. Másrészt azonban a már idézett 1302-i oklevél „talentis" kifejezésében nyomát lehet találni a bécsi dénárok hazájában, Ausztriában alkalmazott számítási módnak is. Ausztriában ugyanis a dénáron alapuló számítási rendszer a pénzekkel kapcsolatban a következő volt: 1 Pfund Pfennig (talentum, libra, font) = 8 Schilling (solidus) = 240 Pfennig (dénár) = 480 Hälbling (obulus). Következőleg 1 Schilling = 30 Pfennig, 1 Pfennig = 2 Hälbling.19 Ezek közül csak a Pfennig és a Hälbling voltak tényleg kivert pénzek, míg a 240 dénár összeget jelentő font (vagy talentum) és a 30 dénár összeget kitevő schilling (solidus) csak számítási egységeket jelöltek.20 Sopronban tehát 1323 előtt mind a magyar, mind az osztrák számítási eljárás használatos volt a bécsi dénárok forgalmával kapcsolatban. A bécsi dénárok neve ebben az időszakban Sopronban éppúgy, mint az ország egész területén, széles bécsi dénár volt, a korábbi egyszerűen bécsi dénár megjelölés helyett. Ugyanis a bécsi dénárok kiszorítása végett kb. 1281 óta Magyarországon a bécsi dénárok mintájára utánveretek készültek, melyeket kerek sima formájukról és könnyebb súlyukról lehet felismerni. Ezek megj elenése óta a korábbi egyértelmű denarii Viennenses helyett 1281 után az okle-11 Pagament ezüstön értendő a pénzverési célra vásárolt vegyes finomságú ezüst (régi pénz). 15 1302 . . . pro sex talentis latorum denariorum Wiennensium . . . H. 1/1.18. 16 1309. II. 8. . . . denariorum Wiennensium in Suprunio currencium . . . H. 1/1.20. 17 1307. I. 25. . . . egy bécsi márka . . . H. 1/1.19., 1309. XII. 26. . . . pro 2 marcis et dimidia marca denariorum latorum Wiennensium . . . H. 1/1.22., 1321. I. 22. . . . pro 12 talentis denariorum . . . H. 1/1. 35. 18 Hóman: i. m. 371. 1. 19 Az egykorú iratokban a solidus jele ß a Pfennigé í>. 20 Ez a számolási módszer a Karolingok pénzreformjából származik. A karoling dénárból ugyanis eredetileg 240 db ment a karoling fontra (408 g). Amikor később a dénár romlani kezdett és több ment belőle a fontra, kialakult a 240 denáros számítási font (Pfund Pfennig). A karoling dénárból 12 tett ki egy solidust (solidus brevis). A bajoroknál azonban fenntartotta magát a római eredetű számítás, mely szerint a solidus = 30 ezüst dénár, minthogy a római aranysolidus ennyit ért. Ez a 30 denáros solidus (solidus longus) kapcsolódott a fonthoz és így alakult ki a font dénár = 30 solidus = 240 dénár számítási mód.
