Századok – 1971

A moszkvai történészkongresszusról 1129/VI

V A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUSRÓL 1149 jedő időszak történeti terméséről. Ki kell emelni, mint helyes kezdeményezést, hogy a tanulmányok jórésze a kongresszus fő kérdéseihez kapcsolódott. A kiadvány szerkesztésében Rozsnyói Sándorné, Niederhauser Emil és Szűcs Jenő végzett érdemi munkát. A magyar delegáció munkája aktív, összefogott volt. Szereplésünket még eredményesebbé lehetne a jövőben tenni átgondoltabb előkészítéssel. Ezt azonban szinte lehetetlenné teszi, hogy a referátumok csak későn hozzáférhetők; több résztvevő csak Moszkvában kapta kézhez a teljes anyagot. Tehát magát az általános előkészítést kell nemzetközi erőfeszítéssel megjavítani. A kongresszus újból rámutatott a nyelvtudás jelentőségére, — a külföldi irodalomban való tájékozódást segítő passzív nyelvismereten túlmenően. Az is már elősegíti a tárgyalást, lia a felszólalók előre elkészített szövegüket olvassák fel, különösen, ha a vita menete és igénye szerint közben is alakítani tudnak mondanivalójukon. Ahhoz azonban már komolyabb nyelvtudás szükséges, hogy a vitát nyomon követve elmondják véleményüket a vita soránt elhangzott kérdésekről. Nem véletlen, hogy a fiatalokban (de másokban is) a viták ..allgatása olyan gondolatokat indított el, hogy hogyan lehetne az egyenletes szakmai elmélyülés mellett a nyelv* .lást, az idegen nyelven való kifejező készséget fejleszteni. Az is megszívlelendő tanulság, hogy a nemzetközi tárgyalásokon a kongresszusi hat nyelv közül az angol, a francia és az orosz nyelv ismerete biztosít teljes jogú bekapcsolódást. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az eddigieknél is nagyobb mérvű, kívánatos aktivitás egyik alapfeltétele: a megfelelő nyelvtudás. A referátumokban érintett magyar történeti kérdések tárgyalása újból figyelmeztet arra, hogy a külföldi történészek sokszor alig vesznek tudomást a magyar történeti irodalom eredményeiről. Ennek tulajdonítható, hogy gyakran tévesen tárgyalják a magyarországi fejlődés legismertebb és Magyarországon már régen tisztázott kérdéseit. Itt javulás csak úgy remélhető, ha minél több történeti munkát jelentetünk meg idegen nyelven és arra is súlyt vetünk, hogy a fordítások megfelelő színvonalúak legyenek. * Befejezésül úgy véljük joggal megállapíthatjuk: a moszkvai kongresszus meggyőző bizonyítéka volt az egyetemes történettudomány fejlődésének és azon belül a marxista elmélet és módszer térhódításának. Szemmel látható volt a szocialista országok történettudományának fejlődése is. A fejlődés azonban távolról sem konfliktusmentes, nem probléma nélküli. A kongresszus megmutatta — és ezt talán a vázlatos beszámoló is tükrözte —, melyek azok a fontosabb területek, amelyeken lemaradások mutatkoznak, melyek azok a feladatok, amelyeknek megoldása kiváltképpen sürgős. A magyar történészek a tanácskozásokból levonhatják azt a tanulságot, hogy nem volt a nemzetközi viszonylatokat figyelembe véve sem hiába való az elmúlt évek során az alkotó marxizmus szellemében végzett munka. A világ történészei — jóllehet a nemzetközi tudományos kommunikáció még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után mindinkább felfigyelnek a szavunkra, érdeklődnek véleményünk felől. Mindenekelőtt rajtunk múlik, hogy az érdeklődőknek milyen választ adunk.