Századok – 1971

A moszkvai történészkongresszusról 1129/VI

1142 A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUSBÓL a kisebb országok fasizmusaival is foglalkozzanak. Véleménye szerint a fasizmus definíciója s az ebből fakadó következtetések 1935 óta kidolgozottak: a fasizmus az imperialista körök érdekeit szolgálta, bár célkitűzéseit demagógiába burkolta. A vitában az eddigieken kívül számos neves fasizmus-kutató is részt vett,"pl, E. Nolte (NSzK), aki azt hangsúlyozta, hogy a fasizmus csak a két világháború közötti korszak alapkérdéseinek elemzésével közelíthető tudományosan meg. S. Wolf angol kutató — Weber álláspontját részben bírálva erősebben hangsúlyozta a fasizmus retrográd jellegét. F. Ryszka lengyel történész a fasizmus társadalom-pszichológiai vonatkozásairól szólt; Valiani a fasizmus-kapitalizmus kapcsolatot húzta alá; K. P. Nikolov bolgár történész a referátum azon megállapításait tette kritika tárgyává, amelyek eltértek a Dimitrov-féle meghatározástól. Lackó Miklós zárszavában többek között azt húzta alá, hogy a fasizmus legfeljebb pszeudo-forradalmi jellegű; nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fasiszta mozgalmak hatalomra jutásuk után, de már előbb is, a hagyományos uralkodó osztállyal lépnek ellentmondásos kapcsolatba. Végül azt emelte ki, hogy nem elég csakis a fasizmus objektív funkcióit hangsúlyozni a jelenség részletes elemzése nélkül, de talán még súlyosabb hiba csak a jelenség-világról beszélni az objektív funkciók figyelmen kívül hagyásával. A legújabbkori szekcióban elhangzott előadások közül két téma iránt mutatkozott erősebb érdeklődés, jóllehet a viták színvonala, a felvetett kérdések érdekessége elmaradt a várakozás mögött. ,,A világ mérlege 1917-ben" című téma vitaindító előadását Ernst Diehl (NDK) készítette. Az előadás számos helyes megállapítást tartalmazott, azonban ezek túlságosan tézisszerűek voltak és főleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségének általános méltatására vonatkoztak. A nyugati felszólalások nem tartalmaztak különösebben új elemeket. Említésre érdemes, hogy a jugoszláv és román felszólalók közül többen a nemzeti felszabadulást és az osztályharcot egységes, ellentmondások nélküli folyamatnak fogták fel, amelyben időrendben a nemzeti felszabadulásnak kellett megelőznie a szocialista forradalmat. A nemzeti államok létrehozásában hangsúlyozták a néptömegek szerepét, viszont csökkentették a burzsoáziáét, amely országaikban a saját hatalmának kiterjesztésére használta fel a Habsburg-monarchia széthullását. A magyar felszólalók Hajdú Tibor és Siklós András igyekeztek a nálunk kialakult felfogásnak megfelelően helyes arányba és viszonyba állítani az 1917 - 19-es szocialista forradalmakat és a nemzeti felszabadulást, röviden utalva arra is, hogy a függetlenségi mozgalmak eredményét a párizskörnyéki békékben az imperialista győztes hatalmak a maguk módján realizálták. Erre egy jugoszláv felszólaló (A, Petrovió) reagált, főleg azt vonva kétségbe, hogy a nemzeti államok teremtésében a burzsoázia vezető szerepet játszott volna. Ezzel a vitával egy napon és ülésben került megvitatásra J. Boreysza professzor (Lengyelország) előadása 1870- 71 történetének jelentőségéről. Ez a vita már sikerültebb volt. Részben, mert a vitaindító előadás konkrétebb volt, mint Diehlé, részben, mert az eleve kevesebb felszólalónak az elnök több időt hagyott és a felszólalások is szakszerűbbek voltak, bár eléggé elkülönülten foglalkoztak egy-egy ország közvéleményének reagálásával a franciaországi eseményekre. Feltűnő, hogy néhány történész, ha nem is éppen nacio-