Századok – 1971
A moszkvai történészkongresszusról 1129/VI
A MOSZKVAI TÖBTÉNÉSZKONGKESSZIISBÓL 1139 ami főleg akkor feltűnő, ha olyan megállapításokat tesznek, amelyek eltérnek az eddigi állásponttól. Vannak, akik hivatkoznak az irodalomra (olykor nagyon hiányosan), vannak viszont, akik egyáltalán nem említenek irodalmat. Ez az előkészítés és a szerkesztés munkájának gyengéjét világítja meg. A szakértők és a hozzászólók sok kérdést tettek szóvá és az előadásokkal, azok egyes megfogalmazásaival vitatkoztak. A vita középpontjában főleg három kérdés állott: Az egyik a B. B. Merriman amerikai történész által már régebben felvetett „Six Contemporaneous Revolutions" problémája. Azt már az eddigi kutatások tisztázták, hogy az állítólagos XVII. századi forradalmakat országonként más és más okok váltották ki. Pach Zsigmond Pál, aki mint expert (szakértő) szólalt fel, vitatta Skalweit megállapításának helyességét, azt, hogy az angol forradalom alkotmányviszályból keletkezett volna, és leszögezte, hogy a XVII. században csak az angliait lehet valóban forradalomnak tekinteni. A marxista hozzászólók közül többen szintén az angol forradalom jelentőségét emelték ki (A. D. Ljublinszkaja, B. F. Porsnyev, G. Schilfert). A másik központi kérdés a XVII. századi válság volt. Egyesek általános válságról beszéltek (Giarizzo), mások a válság gyökereinek megjelölésével bírálták Steengaard egyszerűsítő álláspont ját (aki az adók emelésében látta a fő okot) és rámutattak az európai, valamint a világkereskedelem változásainak hatására, az árak alakulásának és a kereskedelmi politikának jelentőségére. Pach Zsigmond Pál az adók szerepének kihangsúlyozásával szemben az interkontinentális kereskedelem jelentős fejlődésére s a Kelet-Nyugat-Európa közötti gazdasági kapcsolatok stagnálására utalt. Zimányi Vera az árstruktúra változását hozta összefüggésbe a XVII. századi válság kérdésével, Várkonyi Ágnes pedig azt fejtegette, hogy az adó kérdése elválaszthatatlan az állami kereskedelmi politikától. Viszont volt olyan felszólalás is, amely a válságot magát is kétségbe vonta (Porsnyev). Többen azt az álláspontot képviselték, hogy a XVII. századra nem jellemző kifejezés a „válság" megjelölés. Ez a század szorosan összefügg a XVIII. századdal, együttesen a kapitalizmus kialakulásának időszakát alkotják. A harmadik kérdés az abszolutizmus és a rendiség helyzete. A vitát az váltotta ki, hogy J. Gierowski túlbecsülte a lengyel-litván nemesi köztársaság jelentőségét és nem tudott kielégítő magyarázatot adni hanyatlásáról. A vita abban az irányban döntötte el a kérdést, hogy a XVII—XVIII. században a rendiséggel szemben az abszolutizmus volt az előremutató még az esetleges hátrányok figyelembevételével is. A felszólalások egyrészt rámutattak arra, hogy a nemesi köztársaság hanyatlásában a decentralizált államszervezetnek is része volt (Pach), másrészt a közép-európai országok fejlődésének egymástól eltérő vonásaira is felhívták a figyelmet. Benda Kálmán az országgyűlések szerkezeti különbségére mutatott reá és hangsúlyozta, hogy a XVII. század első felében még aligha lehet Habsburg-abszolutizmusról beszélni. Benczédi László viszont a nemesi demokrácia gyengeségeit elemezte, kiemelve, hogy a jövő felé vezető utat inkább a feudális abszolutizmus mutatta. A három fő kérdés mellett egyéb kérdések is szerepeltek a vitában. így Makkai László hangsúlyozta, hogy Bouwsma a modern agnoszticizmust vetíti vissza a XVII. századra, és annak védelmében tévesen ítéli meg a természetfilozófia szerepét, ami pedig az elvilágiasodás egyik fő lendítője volt. Sinkovics István szóvátette, hogy Goubert és Meyer rajza a nemességről leegyszerűsített, és párhuzamaik olykor nem megalapozottak. Vitatta a szerzők
