Századok – 1971

Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V

1104 FIGYELŐ más esetben a helyi zsidó kereskedőtől a cukrot, s „haszonnal" eladták (21. sz.). Hallunk a munkás-paraszt tanácsok mindennapi gondjairól, látjuk, hogy a régi tisztviselői garnitúra mellé tisztségbe került szegény elemeknek — kiknek vezetési vagy közigazgatási gyakorlatuk nem volt milyen problémákkal kellett az egyébként is igen nehéz gazrlasági, politikai körülmények között megküzdeniök. Azzal sem voltak tisztában nem egyszer, hogy mi a hatáskörük, kihez kell a megyei apparátusban fordulniok, ki adhat rendelkezést a textil-anyagokra v-onatkozóan, a gabona-félék árainak megállapítására (8a, 8b. sz.) stb. Beszámolnak a jelentések az apróbb falusi csetepatékról, a volt jegyző manipulációiról, melynek következtében a falusi tanácsba egyik helyen pl. csak 50 —60 holdas gazdag parasztok kerültek. Érzékelni tudjuk —minden prekoncipiálás nélkül — a cseh burzsoá csapatok betörése kiváltotta hatást: a forradalmárok egy részének elhurcolását, a régi apparátus nkcióbalendülését ós a segítségükkel lefolytatott rekvirálást, a besúgók által csehszlovák kézre került kommunisták megverését, s mindennek lecsapódását a Tanácshatalom oldalán érző szegénységben. És sorolhatnánk az iratok jelezte kérdésköröket: az új közigazgatás kiépülésének nehézkességét, az egyszerű emberekben feltörő igényt a közélet demokratizálása iránt, az ellátási nehézségek legyőzésére tett kísérleteket, és így tovább. Mindezen felül az iratokból érezzük csak azt — a tanulmányok „feszes" gonilolatvezetésóből általában kimaradó — hangulat- és hangnemváltozást, mely az új állam ügyeinek járási, községi szinten való intézése közben is „bevetté" vált: az ismert hivatkozások mellett („Születési előjog, rang, profitra dolgozó tőke . . . nincs többé !" - 16. sz.) a hivatali szókincs változását, kicserélődését, az „elvtárs" szó használatát stb. A mindennapi élet azon sokszínűsége tárul az iratokból elénk, mely a legújabbkorral foglalkozó történeti feldolgozásainkból minduntalan kimarad, s amely sokszínűség az országos feldolgozásokban csak úgy érvényesülhet, ha a különböző vidékek forrásanyaga feltárásra, majd feldolgozásra kerül. Ebből — a válogatásnál érvényesülő — szempontból a dokumentumkiadványok majd mindegyike dicséretesnek mondható. A Borsod megyein kívül különben a Heves megyei kötet ad igen szép, a mindennapi vidéki, városi és falusi életet (élelmezést, ellátást, rekvirálást, árkérdéseket, piacviszonyokat, sztrájkokat) bemutató képet. A legnagyobb terjedelmű l'est megyei kötet érdeme pedig e téren az, hogy a Tanácsköztársaság leverését követő hónapok ellenforradalmi hullámát a megye helyiségeiben uralkodó tanácstalanságot, zűrzavart, a kommunisták s a Tanácsköztársaság tisztségviselőinek üldözését, vagy egyes volt vezetők köpönyegforgató magatartását is bemutatja. (Csak zárójelben utalunk itt a szerkesztők remek érzékére, amikor Kökény Dezső polgármester esetét — aki 1919 áprilisában esküdözött, hogy ő „mindig szívvel-lélekkel szocialista volt", majd augusztus 6-án „az aljas piszok, gaz rendszer"-ről szónokolt, — megfelelően kiemelték. — 299. sz.) Vagyis a vidéki legújabbkori források kiadása egyrészt hozzájárulhat ahhoz, hogy történetírásunk vizsgálódási köre az eddiginél inkább legyen ,,országos" ; ugyanakkor ezen országos történeti képet sokszínűvé is teszi, felhívja figyelmünket annak szükségére is, hogy legújabbkori történelmünket szélesebb tematikával tárjuk fel. A helyi forráskiadványok ez általános fontosságának hangsúlyozása után lássuk a majdnem egyidőben megjelent kötetek néhány fontosabb problémáját. I ratválogatás— iratelrendezés A kötetek összeállításáról két szempontból szeretnék szólni: 1. forrásbázisukról ós 2. az iratok köteten belüli elrendezésének módjáról. 1. A forrásbázis problematikája lényegében két kérdéskörre bontható: a) területileg honnan válogassák össze a kötet anyagát (azaz szorítkozzanak-e a helyi anyagok kiadá-