Századok – 1971

Folyóiratszemle - Fedoszov; I. A.: A felvilágosult abszolutizmus Oroszországan 1070/V/I070-1071

1070 l'OLYÖIRATSZEMLE alkalmazását is szükségessé teszik. Ennél a hipotézis-típusnál kétirányú megközelítés lehetséges. Az egyik variáció az, amikor egy korábbi, már feltárt állapot tendenciáiból, a fő törvényszerűségek ismeretében egy későbbi állapot, szint körvonalazása válik lehetővé. A másik variáció ezzel ellentétes irányú. Egy későbbi állapot strukturális feltárása, a benne fellelhető maradványok, hagyományok feltérképezése és értékelése teszi lehetővé — szintén a fejlődési törvényszerűségek ismeretében - a korábbi viszonyokra való következtetést. E két variáció „vitája" eredményezte pl. P. G. Vinogradov ós M. A. Barg álláspontjának eltérését az angliai freeholderek értékelésekor. Előbbi ezt a paraszti réteget korafeudális maradványnak, utóbbi pedig a fejlett feudális viszonyok termékének tekintette. A cikk a továbbiakban a hipotézis valószínűségének problémáját veti fel. A tudomány adott színvonala és az osztálymeghatározottság játszik fontos szerepet. Az osztályharc és az állam történelmi helyét a restauráció korának francia polgári történészei az adott viszonyok között helyesen látták meg. 1848 után azonban annak ellenére, hogy a polgári gondolkodók sok értékes tényt tártak fel, a fejlődéstörvények következetes megragadása a marxizmus klasszikusaira hárult. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a szerző ismételten a dialektikus és történelmi materializmus elveinek döntő fontosságát a hipotézis megalkotásánál és mutat rá, hogy az osztályok békéjét valló hipotézisek sorra megdőltek. A történelmi fejlődés menete ós a nemzetközi proletariátus osztályharca cáfolta meg pl. a szlavofileknek az orosz falut idillizáló hipotéziseit, ill. a jobboldali szociáldemokrácia ún. népi kapitalizmus elméletét. Az ideológiai alapok mellett a hipotézisek valószínűsége a további kutatások eredményének függvénye. Marxnak az 1840-es években a falusi földközösségről, mint a fejlődés egy meghatározott szakaszának általánosan jellemző jelenségéről szóló tanítását G. Maurer, M. M. Kovalevszkij ós mások konkrét kutatásai alapján Engels építette be a marxizmus társadalomelméletébe az 1890-es években. Felveti még a cikk azt a kérdést is, mikor beszélhetünk arról, hogy egy hipotézis igazolt ténnyé válik. Általános kritériumok keresése helyett azt hangsúlyozza, hogy mindig csak az egyes konkrét esetekben lehet eldönteni a kérdést. Alapvetőnek tartja azonban, hogy a hipotézis a már igazolt történelmi törvényszerűségekkel essék egybe. Kevés adattal rendelkezünk pl. az osztályharcra vonatkozóan a korafeudális Európát illetően. A néhány ismert felkelés társadalmi programját nem rögzítették a források. Ennek ellenére annak az általános törvénynek az ismeretében, hogy az antagonisztikus társadalmakban az osztályharc immanens tényező és egyéb területek (pl. Bizánc) analógiája alapján ténynek fogadjuk el az osztályharc meglétét a korafeudális Európában. Cikke befejezéseként Laptyin a történetkutatás földrajzi értelemben vett térbeni kiszélesedésének a társadalmi formációk elméletére vonatkozó hatását veti fel, mint a hipotézis-alkotás újabb aspektusát. A törtónetkutatásban a hipotézisek szerepe jelentős, és mint az ismertetett cikk is bizonyította, még sok módszertani probléma vár tisztázásra. (Voproszi Isztorii 1970. 1. ez. 75—88. I.) M. I. A. Fedoszov: A felvilágosult abszolutizmus Oroszországban Gazdag irodalommal rendelkező, élénken vitatott probléma megoldására vállalkozott cikkével a Moszkvai Állami Egyetem történész dékánja. A felvilágosult abszolutizmus történelmi helye, társadalmi tartalma egyetemesen sem lezárt kérdés, oroszországi megjelenési formája pedig a közelmúltban került fokozottabban az érdeklődés homlok-