Századok – 1971

Történeti irodalom - Husák; Gustáv: Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről (Ism. Tilkovszky Loránt) 1031/V

TÖRTÉNKTI IRODALOM 1035! verezte fel. A szlovák fasiszta rezsim érezte, hogy kicsúszik lába alól a talaj, a Catloâ-féle kísérlet a rezsim és a szlovák állam átmentése szempontjából nem biztatott sikerrel. Csak a németekben bízhattak, akik az augusztus 23-i romániai fordulat hatására el is határozták Szlovákia egész területének katonai megszállását. Ezt feltétlenül meg kellett előzni, s így került sor a felkelés augusztus 29-i megindítására. ÖatloS a felkelők ellen nyilatkozott, és a német megszállók bajtársias fogadtatására szólított fel; támogatta a felkelés által számításba vett pozsonyi helyőrség németek általi lefegyverezését, de azután észlelve, hogy a németek tudomást szereztek korábbi terveiről, s le akarják tartóztatni, a felkelőkhöz szökött és felajánlotta szolgálatait. Itt foglalkoztak annak gondolatával, hogy rádiószózatot intéztetnek vele a szlovák hadsereghez, és így felhasználják kormányhű részei átállításának megkísérlésére, de végül is Catloä internálása mellett döntöttek. A felkelés kirobbantását követően, szeptember 2-án K. Gottwald, a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció vezére, fontos, — Husák könyvében bizonyítékként idézett — dokumentumban rögzítette később kétségbevont egyetértését a hazai pártvezetéssel, — (amelynek álláspontjával a most már hazainduló Srnidke révén egy hónapon át ismerkedhetett), — ós a szovjet kormányt maga is a felkelés támogatására kérte. A katonai elgondolások idejében való egyeztetésének hiánya azonban nehezen volt pótolható. A szeptember 8-án indult nagyfontosságú duklai hadművelet a németek szívós ellenállásán elakadt; a kelet-szlovákiai két szlovák hadosztály, amelynek a szovjet haderő előnyomulása számára utat kellett volna vágnia, megfelelő vezetés hiányában, illetve az egyoldalúan partizánharcot erőltető koncepció hatására addigra már szét is esett; katonáinak nagy része az egységes kijevi irányítás mellett is szükségképpen önálló egységekként harcoló partizánalakulatokhoz csatlakozott, amelyek azonban a nagy túlerővel szemben nem tudtak kitartani az ellenség hátában, hanem lassan visszahúzódtak Kelet-Szlovákiából a felkelés azon területére, ahol a Golian-féle katonai alakulatokkal való együttműködés a partizánharc számára nagyobb biztonságot es eredményességet jelentett. Az a feltevés, hogy Golian Közép-Szlovákián túlmenően is meg tudja nyerni a felkelés számára a katonai parancsnokokat, az ő biztató ígéretei ellenére nem igazolódtak; a felkelés lényegében a Besztercebánya — Zólyom — Breznóbánya stratégiai háromszögre épült. Mintegy 60 000 katona és 20 000 partizán vett részt a felkelésben, két hónapig hősiesen kitartva Berger majd Ilöfle SS tábornok végül már 8 hadosztálynyi erejével szemben. Ezalatt a felkelés területén a Szlovák Nemzeti Tanács, megbízotti hivatalai útján, a helyi nemzeti bizottságokra és milíeiákra támaszkodva, fenntartotta a rendet, ellátta a közigazgatást, a nagy nehézségek közepette is biztosította a termelést, ellátást, közlekedést; fontos gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozott; megadott minden lehetséges támogatást a harcolóknak. „Mindenkit harcba hívtunk a nácizmus ellen, a volt néppártit és a gárdistát is", —írja erről az élet-halálküzdelemről a szerző; ezek között nemcsak alibi-keresők voltak, hanem — mint a különösen bátran küzdő csendőrök esetében — életüket áldozó hősök. A rendkívül viszontagságos körülmények közt harcoló partizánokhoz itt-ott hozzácsapódó kétes elemek önkényes magatartása helyenként félelmet váltott ugyan ki, de ez nem homályosíthatta el a partizánakciók nagyra értékelendő jelentőségét. A londoni csehszlovák kormány egyik legfőbb gondja az volt, hogy a lengyel ós jugoszláv emigráns kormányok sorsát elkerülje, és azonnal megvethesse lábát a felszabaduló hazai területeken. Ezek kormánybiztosává Benes már 1944 júliusában előre kinevezte a jobboldali szociáldemokrata F. Némecet, helyetteséül pedig R. Viest tábornokot. Ez utóbbi már a felkelés alatt a helyszínen termett és élére állt a csehszlovák hadsereg részévé nyilvánított szlovák felkelő hadseregnek; a felkelés leverése után a németek Goliannal együtt végezték ki. A felkelés veresége Szlovákiában, amelyhez az október végén