Századok – 1971
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - A világ mérlege 1917–18-ban 1008/V - Hajdu Tibor: A szocialista forradalom és a nacionalista mozgalmak 1008/V
A SZOCIALISTA FOKBADALOM ÉS A NACIONALISTA MOZGALMAK 1009 elmaradása mellett sokan elbagatellizálták 1917 hatását Kína vagy India vagy Indokína felszabadító mozgalmaira. Pedig ekkor bontakozott ki a gyarmati és függő népek felszabadulási mozgalma, amely látványos győzelmeit a második világháború után aratta. Ezek az elsősorban nemzeti mozgalmak — bár nem eur ópai értelemben vett nemzetekről van szó — az esetek többségében tartalmazzák a szocializmus elemeit, a viszonyoktól függő mértékben. Sokan még az 50-es években is lebecsülték a kimondottan nacionalista mozgalmak szocialista elemeit, másrészt viszont ott, ahol a forradalom kommunista pártok vezetésével győzött, túlságosan természetesnek vették, hogy ortodox, európai értelemben vett szocializmus megvalósítása van folyamatban. Ezeknek az érthető tévedéseknek szinte klasszikus összefoglalása Sztálin rövid beszéde a XIX-ik pártkongresszuson. I (Igaz, a tévedésnek tárgyi alapja volt: egyedül a Szovjetunióban sikerült megvalósítani az egykori elnyomó és elnyomott nemzetek egységét egy közös, szocialista állam keretei-I ben, nagy megrázkódtatásokat megtakarító kölcsönös engedmények árán.) I A nemzeti és szocialista elem bonyolult viszonyát eredménnyel vizsgálhatjuk az [ 1917-es forradalomhoz térben és időben közelebb is; 1918—1919 középeurópai forradalmán. Ezen a területen a háború különösen nagy átalakulást idézett elő, s ezzel utat nyitott a forradalom előtt, de egyben rá is nyomta bélyegét. Maguk a győztes hatalmak támogatták a forradalmat azokban az országokban, ahol nacionalista (s ezzel együtt németellenes, tehát antantbarát) jellege volt, úgy vélve, hogy a kisebbik rosszal megváltják magukat a nagyobbtól, levezetve a forradalmi feszültséget, még mielőtt szocialista ^ útra térne. És valóban, а nemzeti lót megvalósulásának lendülete, több-kevesebb demokratikus reform kíséretében, háttérbe szorította az osztályharcot még olyan országban is, mint Lengyelország, ahol nemcsak erős volt a munkásmozgalom, de kimondottan az oroszországi forradalomhoz tartozónak tekintették, vagy Csehszlovákia. Másrészt olyan országokban, mint Németország, Ausztria vagy Magyarország, ahol a háborús vereség devalválta a nemzeti jelszavakat, az osztályharc zászlaja alá sorakozott a munkásság mellett még a kisemberek, a fehérgallérosok, sőt Magyarországon — két forradalmi hullám találkozó pontján — a parasztság többsége is. Annál inkább, mert a világforradalom jelszava: — döntsétek le a határköveket ! — nemzeti szempontból is kedvezőbb volt a győztesek érdekei szerint, egyoldalúan megállapított új országhatárok -I nál. Ezekre az országokra tehát 1917 eltérő, sőt ellentétes hatást gyakorolt, hiszen a nemzeti eszme által uralt országok egy része, a nemzeti eszmét kihasználó vagyonos osztályok vezetésével még a forradalmak szülőföldje, Szovjet-Oroszország elleni intervenciót is támogatta. A további fejlődés azonban eltolta a mérleg nyelvét. Azok az országok, amelyekben a nemzeti kiteljesülés nem volt lehetséges, a szociális forradalmat pedig éppen az antant segítségével nyomták el, nem történelmi előzmények nélkül sodródtak az ún. „nemzeti szocializmus" őrült kalandjába. (Nem is beszélek a gyarmati felszabadító mozgalmak és a második világháború kompliliált 1 viszonyáról.) A fiatal nemzeti államokban viszont, egy-két sajátos esettől eltekintve (Finnország, részben Románia), nemcsak ismét előtérbe került az osztályharc, vagy éppen először került előtérbe (Albánia, Görögország), de a nemzeti önvédelem a második világháborúban nagyrészt a forradalmi munkásság hegemóniájával valósult meg. A közös forrásból ellentétes irányban elindult forradalmak, szabadságmozgalmak végül egyre inkább közelednek egymáshoz, anélkül, hogy az érintett középeurópai országok bármelyike is figyelmen kívül hagyhatná történelmi múltjának és jelenének konzekvenciáit. Visszatérve a kiindulópontra: joggal kérdezhetjük, miért volt olyan rövidéletű az 1917-ben ígéretesen indult nyugat-európai forradalmi folyamat? Kollégáim a kérdés több oldaláról is szóltak, így csak egy kiegészítéssel élnék: az 1870 és ,1914 közötti ún. békés periódus az európai munkásmozgalomban — Oroszországtól és egy-két különösen
