Századok – 1971

Közlemények - Duczynska Ilona–Horváth Zoltán: Polányi Károly és a Galilei Kör 89/I

POLÁNYI KÁROLY ÉS A GALILEI KÖR 93 Az őszirózsás forradalom után még mindig kórházi ágyából — kapcsolatot keres Tölgy útján az „új galileistákhoz": szeretné őket megismerni. A válasz elutasító. A Károlyi köztársaság hónapjaiban Polányi Károly a szókimondás legradikálisabb idejét éli. Hevesen támadja a proletárdiktatúra gondolatát, szenvedéllyel fordul a kommunisták ellen. De mikor a gyűjtőfogházban bántalmazzák a szociáldemokrata kormány parancsára letartóztatott kommunistákat, annál is nagyobb szenvedéllyel tör ki a kormány ellen, a ,,Szabadgondolat"-ban közölt cikkében. Egy napig azután kommunista is volt. Azon a bizonyos 1919. május 2-án, a veszély napján. Ifjúkori barátjához, Lukács Györgyhöz küld izenetet a kórházból, újra Tölgy útján, hogy belép a pártba. Odakerült-e az izenet a nagy kavarodásban, soha sem tudta meg. Nem egyszer merült fel benne a kérdés élete késői éveiben. 1919 júniusában Bécsbe megy, ahol súlyos operációt hajtanak rajta végre, amiből sok hónap múlva épül fel valamennyire. 1920 késő őszén, miután a KMP futárjaként Szovjetoroszországból Pécsbe kerültem, találkoztam először Polányi Károllyal. Egynéhány földönfutóvá vált magyar értelmiségi talált menedéket, mondhatnám első nyugvópontot, Bécs mellett a hinterbrühli Helmstreitmühleben. Ott volt Balázs Béla és felesége, Anna; Polányi Károly és egy fiatal kommunista, akit a szeretetébe fogadott a Helmstreitmühieben Netter, történelmünkben Lékai János; ott kötöttem ki én is. Polányi 33 éves volt, hosszú betegségtől elgyötört és igen magányos. Olvan mint aki visszanéz az életére, nem elébe. Elgondolásaiban, világnézetében Tolsztojhoz állt közel. Lelki tompultsága fölengedett, az élőket megértő, jóságos szemléletnek adott helyet, mintha ezek közé az élők közé önmaga alig-alig tartoznék. Amit családja történetéről, gyermekkoráról, ifjúsága döntő szellemi befolyásairól, a férfikorba vezető utakról mondhattam, nem több mint emlékezésre való emlékezés duplán hézagos kell hát hogy legyen. Ezek az emléktöredékek mégis az élet summáját teszik ki, azt, ami az élet egészének ad hitelességet. 1921 felé távolodik el Polányi Károly a tolsztoji gondolatvilágtól. A társadalom valódisága, az embernek a társadalomhoz való felbonthatatlan kötöttsége, minden cselekedetének társadalmi kihatása és a társadalom visszahatása minden cselekedetére válik élete egész munkásságának ebben az időben kirajzolódó vezérgondolatává. A szocializmus felépítésének gazdasági problémáit elemző, széles vitát indító tanulmánya: „Sozialistische Rechnungslegung"* első gyümölcse az életfordulónak. 1921-től a „Bécsi Magyar Újság" szerkesztőségében dolgozik, nagyon szerény munkakörben, a lap megszűntéig. Azután, 1924-ben az „Oesterreichischer Volkswirt" szerkesztőségébe kerül, ahol közel tíz évig működik, mint a nemzetközi és külpolitikai kérdések szakértője. A lap jólismert függetlensége és a munkakör maga kongeniálissá teszik a föladatot. Akkor kezd intenzíven foglalkozni a Szovjetunióban folyó vitákkal, útkéresésekkel, az első ötéves tervvel. Nem kevésbé a kínai eseményekkel. Polányi kivéve, mikor a Polgári Radikális Pártnak volt titkára, jórészt Jászihoz való személyes barátság révén politikai párt tagja nem volt, * „Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik", Band 49, Heft 2 (1922).