Századok – 1971

Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról 966/V

BAJCSY-ZSILINSZKY ÖNÉLETRAJZI VALLOMÁSA 975 A rétöntözés első kísérletei történtek akkoriban és ezeken a földeken. Mind e nagybirtokosok között édesapám volt a legkisebb — 2000 holddal — sa legjobban eladósodott, de ugyanakkor elméletileg a legképzettebb és reformokra a leghajlamosabb. Mérnökeink legjobban nálunk szerettek tanyázni, nálunk kísérletezték ki a dolgokat, persze jórészt a mi költségünkön.5 El is értük, hogy a mi öntözőrétünk a legtöbb eredményt hozta, négyszer kaszáltunk rajta évente, gazdaságunk pedig általában is arról volt nevezetes biharszerte, hogy a búza, rozs, árpa, kukorica szokásos s megrögződött egyoldalú termelésével szemben nagyszabású dohánytermelésre, cukorrépa-, cirok-, mák-, paradicsom-, bükköny-, csillagfürt-, lóheremag-, cikória-termelésre rendezkedtünk be, dohánypajtáink és cirokszárítóink mintaszerűek voltak. De mind e haladottság, mely messze megelőzött minden más birtokot talán az egész Biharban, de a környéken mindenesetre, gyönge pénzügyi alapra építkezett, nem számolt a hazai hitelviszonyok mezőgazdasági vonatkozásban teljesen rendezetlen voltával, édesapám váltókkal volt kénytelen dolgozni, s a termelési nagystílűségnek és a pénzügyi hiányosságoknak ez a kiáltó ellentéte megásta gazdálkodásunk és birtokunk sírját. Mint ifjú ember, édesanyámmal együtt, ki a magyari ősök csodálatos egyensúlyérzékével előre tisztán látta anyagi romlásunkat, ón is megtanultam jó korán, hogy az írás és tudomány nemcsak fejlődés forrása, sőt az élet erőivel való összehangolód ás hijján vajmi keveset ér. Főleg az idegenből áthozott tudomány, — édesapám egész sor német mezőgazdasági folyóiratnak volt előfizetője és tanulmányozója, gazdasági könyvtára tele volt német könyvekkel. Szegény édesanyám titokban sírdogált, mikor ládaszám jöttek a német mezőgazdasági tudományos művek, miközben gazdaságunk az említett egyensúlyvesztés természetes következményeként csúszott a pusztulás felé. Nagyszellemű és áldott emlékű édesapám tudományos egyoldalúságaiból már korán levontam a tanulságot: könyvből nem lehet gazdálkodni; (később jöttem rá, hogy politizálni sem). Néha szinte fájt, hogy Jókai „Új földesura" Maxenpfutsch-ának gazdasági kudarcaiban szegény, drága édesapám egy-egy erősen elméleties balfogását fedeztem fel, és vele szemben édesanyám tiszta és józan magyar kritikáját. Ilyen hatások és tanulságok során gazdagodott az én ifjúi életem. Mezőgazdaságiakban már ellenzéke voltam túlzottan elméleti édesapámnak, politikai vonatkozásban szilárdan kitartottam mellette. Birtokunkat elveszítettük nemsokára, ügyvédjelöltnek mentem, de idegenül éreztem magam ott, különösen, mikor Zoni bácsival — Sonnenfeld végrehajtóval — végig kellett mennem a városon, bár fölhúztam a konflis födelét, hogy ne lássanak, s aztán a szegény parasztember ólába be kellett bújnom, hogy megolvassam, nem mondott-e be kevesebb malacot, mint amennyije van. Rövidesen ez emlékezetes élményem után bejelentettem édesapámnak, hogy más pályára megyek, s ő egyik távoli, igen távoli atyámfia, Csaplovits Simon árvamegyei főispán mellé beszerkesztett főispáni titkárnak.6 Mi volna elviselhetőbb sors egy aránylag nagy módban felnőtt ifjú ember számára, mint éppen ez a mutatós és kivételes ifjútisztviselői állás? Csaplovits bukása után egy egészen kivételes ember, Szinyei-Merse István mellé kerültem, ki valósággal szoborba kívánkozó remeke — hál' Istennek máig — a vérbeli és szellembeli magyar nemességnek. Szinyei-Merse István — a nagy festőnek, Pálnak édestestvére — lelki, testi habitusában, gondolkodásában ós gondolkodásmódjának magyarságában, előkelőségében: az a magyar nemesember, akinek halhatatlan típusa, e típus szépsége és ereje sok századokon keresztül fönntartotta ezt a nemzetet, politikai, jogászi, katonai teljesítményeivel, szellemének messzesugárzó sugalló erejével, legtöbbször szemben a labancirányt 5 így Treitz Péter agrogeológus, a magyar gazdasági talajtan megalapítója, végzett itt szikjavító kísérleteket. 6 1912-ben.