Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Jakab Miklós: Társadalmi, politikai küzdelmek és a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete (1945- 1946) 321/II

POLITIKAI KÜZDELMEK ÉS A MÉRNÖKSZAKSZERVEZET 325 ni. Bennünket a kapitalisták támogatnak akkor, ha az orosz kommunista nyomás válik túl erőssé és a kommunisták támogatnak akkor, ha a jövőben angolszász kapitalista nyomás válik túl erőssé . . . Mi nekünk ezt a helyzetet, ezt az adottságot ki kell használni ahhoz, hogy a mérleg nyelve lehessünk, még pedig azáltal, hogy a pillanatnyi politikai helyzetet kihasználva meghódítsuk a szociáldemokrata személyek beültetése által mindazokat a bástyákat, amelyek fontosak lesznek. Ma erre a kapitalista oldal hajlandó és ezt minden szemérem és gondolkodás nélkül ki kell használni."1

9 A SzDP értelmiségi csoportja ekkor — közvetlenül a felszabadulás után — jobbra állt a párt politikai vezetésétől, amelyben a baloldal túlsúlyban volt. Bán Antal is — akihez az értelmiségi csoport előterjesztéseit elküldték — bírálta a fenti szemléletet. Kiemelte, hogy a GyOSz ma hajlandó lenne a szociáldemokratákat favorizálni és adott alkalmakkor kijátszani a MKP ellen ,, . . . ezt mi sohasem engedhetjük meg".2

0 1945 március—április hónapokban megszervezték a külön mérnök, orvos, pedagógus csoportokat. Igyekeztek minél több párttagot beszervezni. Kezdetben a műszaki értelmiség vonalán kb. olyan létszámú vagy valamivel nagyobb kiinduló bázissal rendelkeztek mint az MKP. Egy 1945. február 10-i jelentés szerint Pesten a SzDP-nek 74 mérnök tagja volt.2

1 A SzDP erőteljes szervezéssel ezután sokkal több műszaki értelmiséget vont be a pártba, mint a MKP. Sokkal kisebb követelménnyel lépett fel a jelentkezőkkel szemben, mint a MKP szervezetei. Széleskörű agitációt folyhatott annak érdekében, hogy minél többen lépjenek be a SzDP-ba. A külön mérnökcsoport felállítása hatásos szervezeti formának bizonyult. Emellett nagyon fontos tény volt az is, hogy a műszaki értelmiség inkább hajlott a mérsékeltebbnek tartott SzDP felé mint a szélsőségesebbnek gondolt MKP felé. Nem kis számban angolszász orientációjú műszakiak is beléptek a SzDP-ba. A MKP Szakszervezeti Osztályának küldött jelentés szerint 1945. július 1-én a szakszervezetbe szervezett budapesti műszaki értelmiség pártmegoszlása a következő volt: MKP 8,5%, SzDP 24%, FKP 5,1%, NPP 0,8%, pártonkívüli 60,7%.2

2 Összetételét tekintve sok polgári demokratikus gondolkodású antifasiszta szemléletű mérnök került a Szociáldemokrata Pártba. Szocialista irányú nevelésük feladata még a párt előtt állt. A politikailag súlyosan kompromitált műszakiak azonban távolmaradtak a SzDP-től — legalább annyira, mint más pártoktól. Az a hiba, ami a MKP szervezésében megvolt — hogy a túlzott igények miatt egyes haladó baloldali gondolkodású műszakiakat sem vettek fel a kommunista pártba — sajátos módon pozitív kihatású is volt. Ezeknek a műszakiaknak jelentős része az SzDP-be lépett. Itt az SzDP műszaki értelmiségi csoporton belül erősítette a baloldalt. Erre nagy szükség volt, mert a SzDP-be áramló nagy számú műszaki intelligencián belül sok volt a kispolgári elem is. Mindent figyelembevéve — elsősorban a műszaki intelligencia többségének két világháború közötti már említett politikai beállítottságát — sok műszakinál az SzDP tagság haladó lépést jelentett előre. A SzDP csoport vezetői kezdetben Gács Lajos, Sasvári Géza és Virány Gida voltak. 1945 decemberétől — a csoport átszervezésétől — Presser Istvánnak és Lugossi Jenőnek volt irányító szerepe. Presser István később az értelmiségi bizottság titkára is lett. A csoport szakmailag kb. hasonló létszámú és képességű tudományos erőkkel rendelkezett, mint a MKP. Jelentősebbek: Bay Zoltán, K. Kovács Pál, Korda István, Sasvári Géza, Vásárhelyi Boldizsár, Zigány Ferenc. Súlyos problémát jelentett az, hogy a mérnök csoport a szóles műszaki réteget nem tudta aktivizálni. Sokan állami, gazdasági funkciók megszerzése érdekében léptek a pártba. A mérnök csoporttól ebben segítséget vártak. A csoport vezetősége pedig a párt vezetőségétől. Ezt sokszor nem kapták meg. Ezért a csoport vezetői meg-megújuóan bírálták a párt vezetőségét; hogy a mérnököket érintő kérdésekben nem kérik ki a "PIA 253/0032/1945/1. " PIA 2531/0032/1945/1. 21

PIA 251/1/34. 22

PIA 274/2/16 — 43. A szakszervezet vezetősége egy felmérés részanyagából állította össze ezeket a százalékos adatokat. Összevetve ezeket a budapesti adatokat néhány megye, város és üzem 1945, 1946 és részben 1947-es év elejei adataival, ezek országosan is tipikusnak tekinthetők. Hajdú. Heves, Fejér és Békés megyékben, Győrött a Ganz Waggon gyárban 4 —10-szeres volt az arány a SzDP javára. Szolnokon majdnem azonos, Ózdon és Pécsett egyenlő aránnyal találkoztunk. Ajkán több MKP tag volt, mint SzDP tag. (Ld. SzOT irattár Mérnök Szaksz. 1945. Levelek 6, 13/e. Jelentések 1948. 6/a. Szervezési osztály 1947 9/a, valamint PIA 283/4). Emellett még két megjegyzést kell tennünk. Egyrészt a MKP és SzDP tagság közötti különbség, ha lassan is, de fokozatosan csökkent. Másrészt, miután a kisgazdapárti mérnökök egy része nem lépett be a szakszervezetbe, számuk az összes műszaki értelmiségen belül ennél nagyobb lehetett, de véleményünk szerint így is feltétlenül jóval kisebb, mint a SzDP-be belépők száma.