Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Szabolcsi József: Az 1539-41. évi rendi mozgalom oka és céljai 300/II
308 SZABOLCSI JÓZSEF ez a gyűlés nem akarta — nem akarhatta — a terv megvalósítását, hanem azt egy távolabbi időben akarta megoldani. Amilyen mértékben egyetértünk Verancsics levelének ezzel a helyes feltevésével, olyan mértékben kell elutasítani a következő helytelen feltevését: „Legtöbben azt mondják, hogy Maylád társával el akarja Erdélyt szakítani Magyarországtól, s a moldovai ós havasalföldi vajdák példájára, évi adót fizetve a töröknek, annak beleegyezésével akar uralkodni Erdélyben".35 Ez a hipotézis nemcsak Verancsicsnál, nemcsak Szapolyai párthíveinél merül fel, hanem Ferdinándéinál is. Thurzó Elek éppen úgy hangoztatja Pozsonyban, mint Frangepán Ferenc püspök Egerben.3 6 Az erről szóló rosszindulatú és elfogult feltevés terjesztésében Fráter György járt az élen, az ő környezete volt ezeknek a híreknek a központja, ő volt azok szellemi irányítója. IV. Az erdélyi rendi mozgalom keleti kapcsolatai 1540 tavaszán Érdemes szó szerint idézni azt a beszélgetést, amit Fráter György 1540. június 8-án az akkor Gyulafehérvárott időző császári követtel, Scepper Kornéliuseal folytatott. Fráter György ekkor Maylád és Balassa követei kihallgatásáról azt mondta: „azt kér- . dezte volna tőlük (ti. a török), hogy János király életben van-e még, s mikor ők igenlő választ adtak, ő azt felelte volna, hogy az igazság úgy kívánja, hogy a vajdák engedelmeskedjenek János királynak, kitől ők könnyen megkapják, amit akarnak, legyen az pénz vagy más dolog. Ezzel a válasszal küldte volna vissza a követeket."37 Mindez csak feltevés. Fráter György maga is csak mint lehetőséget említi, mégis elterjedt az egykorúak, a közel egykorúak és nyomukban a későbbi történeti irodalomban is,3 8 annyira, hogy némelyek szerint Maylád portai követei még rosszabbul jártak. Szerintük a szultán megköttette, ós úgy küldte őket Szapolyaihoz.3 9 Ez lehetetlen ! Először is: Ha ez igaz lenne, akkor ez olyan bizonyíték lenne, hogy Maylád megvádolásakor Fráter Györgynek másra nem is kellene hivatkoznia. Mégis, amikor Fráter György állítását Sceppernek bizonyítani akarja, nem ilyen cáfolhatatlan érvekre hivatkozik, hanem megelégszik annak hangoztatásával, hogy: „ő azt minden bizonnyal tudja, kiindulva a szándékból és a módból, ahogyan a két vajda cselekedni szokott".4 0 Ilyen I súlyos vádak bizonyítására nem elegendő „kiindulni a szándékból, a módból, a szokásból", ahogyan Fráter György teszi. Másodszor: Ha a szultán Maylád követeit megköttette, és úgy küldte vissza Szapolyaihoz, akkor — a Szapolyai udvarában időző — Eszéky János pécsi püspök miért < mondja Sceppernek, hogy „a vajdák megbízottait a töröktől való visszatértükben az , Alpokon túl fogták el".4 1 Tehát nem a szultán köttette meg, hanem az Alpokon túl fogták el őket? Világos: Eszéky itt összekeveri a Maylád István öccsének, Demeternek havasalföldi elfogásáról szóló híreket, a követek konstantinápolyi megköttetésének mendemondájával. Harmadszor: Maylád Demeter elfogatásának históriáját Fráter György is elmeséli Sceppernek 1540. június 8-án Gyulafehérvárott: „Demetriót, Maylád testvérét a hegyen túli oláhokhoz küldték, hogy segítségüket és támogatásukat kérje. Ezt a Demetriót szolgáival együtt elfogták volna az oláhok, vagy legalábbis fogva tartották". Fráter György ' állításában itt is bizonytalan: „elfogták volna, vagy legalábbis fogva tartották" — mondja bizonytalanul. Tehát ez is csak feltevés. Eszéky is — mint fentebb láttuk — hasonlót mesél Sceppernek 1540. június 15-én. Ő azonban Demeter elfogatása helyett a vajdák portáról visszatérő követeinek elfogásáról beszél. Nem említi Demetert, pedig annak elfogatásáról neki is tudnia kellene, hiszen ő Fráter György köréhez egészen közel álló volt. 36 Verancsics Antal összes Munkái. VI. köt. 82-83. 1. " Brüsszeli Okmánytár. II. köt. 78. és 80. 1. 37 Uo. 81. 1. 13 Az egykorúak és a közel egykorúak közül: Verancsics Antal összes Munkái VI. köt. uo.; Brüsszeli Okmánytár II. köt. 70, 80, 81 és 83. 1. Brutus Mihály : Magyar história Monumenta Hungáriáé Historica II. köt. 14. 1. Bpest. 1876. 28. 1. és Somogyi: História II. köt. 177. 1. A későbbi történeti irodalom: Szilágyi Sándor: Erdélyország I. köt. 267.1.; Kőváry: Erdély III. köt. 63.1.; Horváth Mihály: Zsebkönyv 95.1.; IonLupas: Ein Woiwode. 182.1. és Majláth Béla: Maylád István. 74. 1. 3* Miles Mathias: Siebenbürgischer Würg Engel. Hermanstadt. 1670. I. köt. 30. 1. nyomán közli KSváry: Erdély III. köt. 63. 1. '« Brüsszeli Okmánytár II. köt. 80-81. 1. 41 Uo. 83. 1.
