Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
934 BALOGH SÁNDOB. olyan változás a párt életében, amely Teleki Géza grófnak a pártból való kiválása utáni pozitív lehetőségeket megszüntette és a haladó tendenciákat visszaszorította a Polgári Demokrata Pártban. Szeptember végén csatlakozott ugyanis a PDP-hoz Pálffy gróf és Tobler János valamint ifj. Pallavicini György őrgróf „Demokratikus Néppártja" és a Keresztény Női Tábor, Schlachta Margittal az élen. Az említettek mögött felsorakozó „keresztény nemzeti erők" a PDP-nak nem annyira a választási propagandáját változtatták meg, hanem inkább a párt szociális és politikai arculatát. Sajátos módon a „népi" elem gyarapodásával nagyjában párhuzamosan csökkent a párt demokratikus jellege. Az a körülmény, hogy Pálffyék és Schlachtáék a Polgári Demokrata Pártot választották, megosztani látszott az egységes katolikus tábort. Ennek azonban csak formális jellege volt a fentiek tekintetében, hiszen a katolikus egyház döntő befolyását változatlanul a Kisgazdapárt választási sikere érdekében vetette latba. Sőt, a katolikus tábornak az említett „megosztása" a Kisgazdapárt szempontjából inkább előnyös, mint hátrányos volt, mert a klérus támogatásának minden előnyét élvezve nyugodtan hivatkozhatott arra a baloldali pártokkal folytatott vitájában, hogy az egyházi körök nem kizárólagosan őt támogatják.22 0 A Kommunista Párt a választási küzdelemben kezdetben ellenfelének, majd szeptember végétől lényegében ellenségének tekintette a Polgári Demokrata Pártot. A Szociáldemokrata Pártnak ugyanakkor közel sem volt olyan elítélő véleménye a PDP-ról. A SzDP szimpátiája a korábbi hagyományokból és abból a felfogásból táplálkozott, hogy a demokráciáért vívott harc szakaszában a PDP-ra még hosszabb ideig szükség lehet. Emellett a SzDP abban is reménykedett, hogy a Polgári Demokrata Párt esetleg jelentősebb számú szavazót von el a Kisgazdapárttól. Még szeptember második felében is elhangzottak a SzDP vezetőségében olyan vélemények, és nem is a jobboldalról, amelyek elsősorban külpolitikai szempontból tartották feltétlenül szükségesnek, hogy „legyen jelentékeny Polgári Demokrata Párt".22 1 A SzDP magatartásának megfelelően a PDP is tartózkodott a vitáktól a szociáldemokratákkal. A választási küzdelemben a Magyar Radikális Pártnak volt a leggyengébb a hangja. A párt határozottan antifasiszta politikája és radikális programja kedvező visszhangra talált a Kommunista Pártnál.22 2 A Kisgazdapárt úgyszólván még említést sem tett a Magyar Radikális Pártról, létezését nem 220 a választási kampány megindulásakor a Kommunista Párt azzal számolt, hogy a választási küzdelemben a tulajdonképpeni ellensége a Demokrata Néppárt lesz. Jellemző, hogy Révai József 1945. aug 30-i előadásában, amely a pártmunkások választási felkészítését célozta, abban jelölte meg a MKP-nak a Demokrata Néppárthoz való viszonyát, hogy ,,a legélesebben támadjuk, mint lényegében az egyház által támogatott sötét reakció pártját" (PI.Arch. 274/9 11). A Barankovics-féle csoport azonban visszalépett a választásokon való indulástól, Pálffyék pedig a Polgári Demokrata Párthoz csatlakoztak (Szabad Nép, 1945. szept. 30.). A MKP hangja azonbaij változatlanul ellenséges maradt a demokrata néppárti csoportokkal szemben, de ugyanakkor a PDP-val szemben is élesebbé vált. A Szabad Nép „Nők, ha botbüntetést akartok, szavazzatok Schlachta Margitra" c. okt. 7-i cikkében olyan élesen és elfogultan támadta Schlachtát, hogy az még a MKP egyik-másik tagjában is visszatetszést szült (PI. Arch. 2/15 -11). 221 PI. Arch. 253/1 6. 222 Révai József fentebb idézett beszédében úgy foglalt állást a MRP-vel kapcsolatosan, hogy ,,a Radikális Párttal nem állunk baráti viszonyban sem, de a legjobb nem foglalkozni vele" (PI. Arch. 274/9—11).
