Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
920 BALOGH SÁNDOB. mielőbbi teljesítése érdekében az alsóbb pártszervek választási versenyre hívták ki egymást.16 1 A Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt is igyekezett választási munkáját szervezeti megerősödésével összekapcsolni. A szóbanforgó két párt ilyen irányú erőfeszítései azonban valamivel kisebb nyilvánosságot kaptak. De a törekvések és az erőfeszítések tekintetében a gyakorlatban alig volt különbség közöttük. A célok viszont valamelyest módosultak, mert amíg a Kommunista Párt lényegében egységes pártnak volt tekinthető, addig a Szociáldemokrtata Párt és a Nemzeti Parasztpárt vezetőinek nem csekély gondot okozott a párttagok és a pártszervezetek egységes fellépésének a biztosítása. A választási előkészületek során és a választási kampány idején a negyedik nagy párt — a Kisgazdapárt - is megpróbálta szervezeteit megerősíteni és ütőképesebbé tenni. Ennek érdekében mindenekelőtt kiegészítette és újjászervezte a budapesti kerületi vezetőségeket és tovább növelte a taglétszámot. A tagság és a vezetőségek összetétele a korábbiakhoz képest sem szociális, sem politikai szempontból nem nagyon változott meg, de különösen a vezető testületekben nagyobb szerephez jutottak a választási munkában járatosabb, ,,agilisabb" emberek. Ez persze már önmagában is inkább a párt jobbszárnyának kedvezett. A Kisgazdapárt a főváros mellett vidéken is arra törekedett, hogy szervezeteit életképesebbé tegye és olyan területre is kiterjessze politikai és szervezeti befolyását, ahol az előző hónapok során a pártszervezés nem járt kellő sikerrel. A kisgazdapárti pártszervezők azonban nem egy helyen a választási kampány időszakában is csak a tagság egyszerű összeírásáig jutottak el. Sőt, olykor maguk a községi jegyzők írták össze azokat, akik hajlandók voltak a Kisgazdapártba belépni. De a választások szempontjából ez utóbbi sem volt teljesen közömbös. A párt vezetői a választások sikerének biztosítását tartva szem előtt, a legfontosabb kérdésnek a párt egységének megőrzését tekintették. Minden erővel törekedtek a belső ellentéteket lecsökkenteni és az egységért még „áldozatokat" is készek voltak hozni.16 2 A pártegység erősítését 161 Az MKP budapesti Területi Bizottsága például a miskolci Területi Bizottságot hívta ki választási versenyre. A Szabad Magyarország c. lap tudósítása szerint az észak-magyarországi pártszervezetek megyei és járási titkárainak szept. 18 —19-i értekezlete elfogadta a budapesti Területi Bizottság kihívását és — a választási versenyben az alábbi kötelezettségeket vállalta: 1. Az országos választásokig a párttagok létszámát 100%-kal, s ezen belül a női taglétszámot 200%-kal emeli; 2. okt. 15-ig a terület minden községében, ahol még nincs pártszervezet, létrehozza azt; 3. a választásokig minden községben két választási népgyűlést rendez; 4. okt. 15-ig a terület minden községi pártszervezete a választók elé terjeszti a párt helyi viszonyokra alkalmazott választási programját; 5. okt. 15-ig minden 1500 lakoson felüli községben megszervezi a Rendező Gárdát; 6. a területen megtartandó népgyûléseket a legnagyobb rendben és fegyelemben fogja levezetni és a legnagyobb szigorral fog eljárni, ha a párttagok valahol más demokratikus pártok gyűlését megzavarják (Szabad Magyarország, 1945. szept. 25.). Többé-kevésbé azonos feltételeket és kötelezettségeket tartalmaztak a többi pártszervezetek verseny-felhívásai és megállapodásai is. A Szabad Nép mellett a vidéki kommunista sajtó is rendszeresen foglalkozott a választási verseny kérdéseivel. 162 A párt budapesti főtitkárától, Csornoky Viktortól — például — Nagy Ferenc és környezete egyébként szívesen megvált volna, mégis a választásokra való tekintettel nem fogadták el lemondását (OL. M. 265-1). Ugyancsak elutasították egyelőre a jobbszárnynak egy új lap, a „Politika", megjelentetésére irányuló terveit is. A Politika c. lap az ,,Üj Szó"-nak, a Vörös Hadsereg hivatalos lapjának kivánt az ellenlábasa lenni, és a szovjet—magyar barátság gondolatával szemben nyíltan az egyoldalú angol — amerikai orientáció eszméjét akarta képviselni (OL. M. 265-1).
