Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
896 BALOGH SÄNDOlt sabban vezeti az ország ügyeit, az tartsa kötelességének, hogy belépjen, mert sorainkban kétszer annyit tud tenni, mintha kívülről segít."9 ' A Kommunista Párt választási előkészületeinek és programjának a Központi Vezetőség ülése után is maradtak azonban megválaszolatlan, nyitott kérdései. Ezek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy még mindig nem tisztázódott véglegesen, egyedül vagy a másik munkáspárttal közösen indul-e a Kommunista Párt a választási küzdelembe. A Kommunista Párt a Szociáldemokrata Párttal való közös listától függetlenül arra törekedett, hogy a választási küzdelemben megőrizze önállóságát. De a választási előkészületeket az is bonyolította, hogy tulajdonképpen két választásra kellett egyidejűleg felkészülni. Ugyanakkor a két választás időpontja olyan közel volt egymáshoz, hogy a választási küzdelem valójában sok tekintetben összefolyt és legfeljebb csak a két választás különbségéből adódó sajátosságok kidomborításáról lehetett szó a választási agitációban és propagandában. A Kommunista Párt választási programjának és választási propagandájának fő szempontjait Révai József ismertette 1945. augusztus 30-án a kommunista pártmunkások részére tartott értekezleten. Révai előadásában abból indult ki, hogy a budapesti törvényhatósági választásokon közös munkáslista lesz. Ez a körülmény azonban — hangsúlyozta az előadó - nem vezethet arra a Kommunista Párt választási munkájában, hogy „eltakarjuk a párt saját arcát".9 8 A párt fő jelszavaként a budapesti választásokra a „Munkásegységgel a munkástöbbségért !" célkitűzést ajánlotta. De rámutatott arra, hogy ez a jelszó nem azt jelenti, mintha a Kommunista Párt Budapesten „szocialista uralomra" törekednék. Révai a Kommunista Párt már korábban megfogalmazott álláspontjának megfelelően ismét aláhúzta előadásában, hogy a budapesti választások az országos választások főpróbája, tehát a „választási harcban pártunk országos politikájának fő jelszavait, főkérdéseit, fő célkitűzéseit kell felvetnünk".9 9 A fentiekkel összefüggésben Révai a két legfontosabb követelésnek az ország újjáépítését és a reakció szétzúzását jelölte meg. Ezen kívül néhány olyan kérdésre is utalt, amelynek az ország és a párt helyzetéből adódóan sajátos szerepe és jelentősége lehetett a választási küzdelemben. Mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, nem szabad megengedni, hogy a kommunista pártot a választási küzdelem során egyház- vagy méginkább vallás-ellenes vonalra szoríthassa le valaki. Úgy kell fellépni a kortesekké váló papok ellen, hogy a párt a hivő tömegek szemében ne váljék vallás-ellenes párttá. De el kell kerülni azokat — az egyes helyeken már jelentkező — túlzásokat is, amelyek azt próbálják bizonygatni, hogy a Kommunista Párt a kereszténység igazi pártja. „Mi nem hangsúlyozzuk azt, hogy materialisták vagyunk — mondta Révai —, de semmi haszna nem volna, ha azzal dicsekednénk, hogy mi az igazi kereszténységet képviseljük. Ilyen dolgokban mi a papokkal nem tudunk versenyezni."10 0 Ezután az élelmezés és az infláció problémájára tért ki, melyek az egész országot, de különösen a budapesti lakosságot érintették. Szerinte a nehézségeket át lehet vészelni, le lehet küzdeni, ha sikerül megakadályozni a választási küzdelemben — a munkás-paraszt szövetség megbontását. Ennek legdöntőbb feltételét a mun-97 PI. Arch. 274/2 — 30. 98 PI. Arch. 274/9—11. 99 Uo. 100 Uo.
