Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
886 BALOGH SÁNDOB. A fentebbi megállapítások keltette visszhang azonban korántsem jelentette azt, hogy a pártok egységesen ítélték volna meg a választások tisztaságát fenyegető lehetséges tényezőket. A Kisgazdapárt a „terrortól" és a vidéki „kiskirályoktól" féltette a választások tisztaságát. A Kommunista Párt ezzel szemben a demagógiában és a rágalmazásban jelölte meg a választások tisztaságát fenyegető legfőbb veszélyt. Révai világosan feltárta azt is, hogy nem egyszerűen valamiféle általános demagógiára és rágalmazásra gondolt, hanem arra, hogy a megindult választási kampányban „bizonyos oldalról" tudatosan rágalmazzak.a Kommunista Pártot és alkalmazzák vele szemben a demagógia eszközét. A Nemzetgyűlés egyetlen résztvevőjében sem maradhatott kétség afelől, hogy Révai — bár formálisan nem nevezte meg — kifejezetten a Kisgazdapárt kommunista-ellenes választási agitációjára célzott. Ez derült ki a jelenlevő kisgazdapárti képviselők magatartásából is, akik szokatlanul éles hangon reagáltak Révainak különösen azokra a szavaira, hogy „a mi pártunkat rágalmazzák, demagóg eszközöket használnak ellene. Kijelentem, hogy mi védekezésben fogunk maradni, mert álljuk a szavunkat, de védekezésünk szilárd és kemény lesz, és mindenki, akit illet, vegye tudomásul, hogy ütésre ütéssel fogunk válaszolni."7 3 A „mi is !"-t harsogó kisgazdapárti felkiáltások a békésnek indult parlamenti vitát azonnal „felforralták", és ha nem is veszélyeztették komolyan az előzetes pártközi megegyezést, annyit mindenesetre érzékeltettek, hogy ez esetben sem szilárd és tartós a pártok közötti együttműködés, hanem eléggé bizonytalan és ingatag „fegyverszünetről" van csupán szó. A választójogi törvényjavaslattal kapcsolatosan a Kisgazdapárt álláspontját Tildy Zoltán fejtette ki. Tildy a javaslatot szellemében és elveiben egyaránt demokratikusnak és a parasztság, valamint a munkásság több évtizedes választójogi küzdelme betetőzésének minősítette. Ezzel lényegében be is fejeződött részéről a törvényjavaslat méltatása, és a továbbiakban többnyire csak bíráló észrevételeinek adott kifejezést. Tudomásul vette azt a pártközi megegyezést, hogy a mandátumok a leadott szavazatok arányában kerülnek majd felosztásra. De igazat adott azoknak is, akik ezzel kapcsolatban azt vetették fel, hogy ez előnyt jelent a városi lakosság részére a falusival szemben, pontosabban a munkáspártok részére a Kisgazdapárttal szemben. Erőteljesen hangsúlyozta, hogy mind bel-, mind külpolitikai okokból távol kell tartani azokat a választójogtól, akik azt a „nemzet szabadsága ellen" használnák fel, ugyanakkor szinte bocsánatkérően jegyezte meg, hogy „valami korlátot kellett szabni, hogy itt ezen a választáson fasiszta törekvések sem álruhában, sem semmiképpen ne tudjanak érvényesülni".74 Állást foglalt a választások mielőbbi megtartása mellett és nem zárkózott el azelől sem, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai mellett esetleg más pártok is indulhassanak a választáson. Kétségei voltak azonban az iránt, hogy az összeíró bizottságok meg tudnak felelni hivatásuknak és a választási összeíró bizottságok várható tevékenységével kapcsolatos kétségeinek kifejezésével egyidejűleg zsarolás-számba menő módon azzal fenyegetődzött, hogy „én bízni akarok abban, hogy a szervek, amelyekre az összeírást rábíztuk, teljesen objektíven és felelősségtudattal fogják ezt az összeírást elvégezni és nem kényszerítenek rá senki komoly tényezőt Magyarországon "üo., 110. 1. "Uo., 111. 1.
