Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
884 BALOGH SÁNDOR tását fogja jóvátenni, mert a magyar népnek még soha nem nyílt módja és alkalma arra, hogy saját véleményét és akaratát az ország és a nemzet politikai kérdéseiben szabadon nyilváníthassa. Az előadó a továbbiakban azt fejtegette, hogy a törvényjavaslat elkészítésénél a kormány figyelembe vette azt is, hogy a választások a „demokratikus újjáépítés legfontosabb lépését jelentik, melynek az a jelentősége, hogy bent az országban demonstrálja a hatalomnak a szabaddá vált demokratikus erők által történt végleges, minden eddigi ideiglenességtől mentes birtokbavételét, a külföld felé pedig bemutatja a magyar demokrácia szilárdságát és a magyar közvéleményben való megalapozottságát."7 0 Az előadói beszéd kiemelte a törvényjavaslat általános jellegét, amely abban is kifejezésre jut, hogy a választójogot megadja minden magyar állampolgárnak, aki életének 20. évét betöltötte, vagy a választás évében betölti és 1945. szeptember 1-én Magyarország 1937. december 31-i határain belül lakott. Az általánosság elvéhez való ragaszkodás mellett azonban a törvényjavaslat kizárja a választójogból azokat, „akik népbírósági ítélet vagy eljárás hatálya alatt állnak, akik fasiszta magatartás miatt internálva vannak, akik a földreform rendelet értelmében hazaárulónak, háborús vagy népellenes bűnösnek minősülnek, akik a feloszlatott fasiszta egyesületek vezetői voltak, akik német hitlerista szervezetek tagjai vagy támogatói voltak, akikkel szemben valamelyik igazoló bizottság súlyos ítéletet hozott, valamint azt a csendőrt, aki igazolásnak nem vetette alá magát, vagy nem igazolták".7 1 A törvényjavaslat fontos alapelvének minősítette Jócsik a választójog közvetlenségét, amelytől csak annyiban kívántak eltérni, hogy a lajstromos választás útján nyert mandátumok mellett a nemzetgyűlést azzal a joggal javasolják felruházni, hogy még további tíz képviselőt válasszon meg tagjai közé az ország szellemi és közéleti vezető személyiségei közül. A választhatóság tekintetében csupán annyi megszorítást irányzott elő a javaslat, hogy a fegyveres testületek, a honvédség és a rendőrség tényleges szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tagjai nem -választhatók. A törvényjavaslat az arányos választási rendszert követte, azonban számolt az arányos választási rendszernek azzal a veszélyével, hogy a választást túlságosan személytelenné teszi, s a választók, valamint a választottak közötti személyes kapcsolatot megszünteti. Ezért nem országos lajstromot javasolt összeállítani, hanem az országot 16 választókerületre osztotta fel úgy, hogy a választókerületek ne aprózódjanak túlságosan el, valamint meglegyen a választó és a választottak között a személyes kapcsolat lehetősége. A kerületi lajstromokon kívül azonban országos lajstrom felállítását is tervezte, ahol a pártok országos végeredményei alapján kerülnek a mandátumok elosztásra. A választókerületek esetében a törvényjavaslat nem határozta meg előre a mandátumok számát, hanem minden 12 000 érvényes szavazat után egy mandátum elnyerését kívánta lehetővé tenni, az országos lajstromon választandó képviselők számát viszont 50 főben rögzítette. így, abból kiindulva, hogy a választásra jogosult lakosság mintegy 80%-a valóban részt is vesz a választásokon, — 4 — 4,5 millió szavazó után — valamivel több mint 400 nemzetgyűlési képviselővel számoltak a törvényjavaslat előkészítői. Figyelemreméltó újítást tartalmazott a javaslat a választói névjegyzé-70 Uo. 104. 1. 71 Uo. 105. 1.
