Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
882 BALOGH SÁNDOR jogi viták a pártok között véglegesen nem zárultak le, hanem lényegében tovább folytatódtak a választójogi törvény elfogadásáig. A választójogi törvény-javaslat pártközi tárgyalására szeptember 6-án került sor.6 3 A pártközi értekezleten lefolyt vitáról a lapok csak töredékesen tájékoztatták olvasóikat. Még viszonylag a legbó'vebben a Kis Újság írt róla, azt hangsúlyozva, hogy változatlanul nézeteltérések vannak a pártok között a kötelező szavazásról, a „laikus" összeíró bizottságokról, és nem utolsósorban arról, hogy a választási visszaélések ellen nincsenek megfelelő biztosítékok.64 A Kis Üjság tudósításaiból azonban legfeljebb a vitatott kérdések egy részéről értesülhetett a közvélemény, sőt még az utóbbiakról is erősen célzatos megvilágításban. Hiszen a lap, átvéve a Kisgazdapárt vezetőségének a választások tisztasága miatt már előzőleg is kifejezésre juttatott aggodalmait, most már nem annyira a kizárások szigorítására irányuló törekvéseket támadta, hanem a választások tisztaságának biztosítása mellett szállt síkra és úgyszólván minden kérdést ebből a szempontból tárgyalt. A nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatosan néhány olyan probléma is jelentkezett, amelyeknek a törvényhatósági választásokkal összefüggésben nem lehetett különösebb jelentőségük. Ezek közé tartozott mindenekelőtt a választókerületek és a képviselők választókerületenkénti száma, továbbá a német nemzetiségű lakosság részvétele a választásokon, valamint a választójog gyakorlásának önkéntes, vagy kötelező volta. A választókerületek és a képviselők választó-kerületenkénti számát illetően elsősorban a Kommunista Párt és a Kisgazdapárt véleménye tért el elég élesen egymástól. A szeptember 6-i pártközi értekezlet a választókerületek lehetséges beosztását még a megyék és a törvényhatósági jogú városok lélekszáma alapján tárgyalta, a német nemzetiségű lakosság létszámának feltüntetésével. Ez utóbbi nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a pártközi értekezlet világosabb képet alkothasson a választásban résztvevők arányáról. Eszerint 9 316 ООО-es lélekszámot vettek alapul, amely a 303 000 r.émet nemzetiségű lakos levonásával 9 013 000-re módosult volna, illetőleg gyakorlatilag ennél is jóval kevesebbre a korhatáron aluliak levonásával. Az országnak a fentiek alapján 27 választási egységre való bontása a baloldal szempontjából semmiképpen sem látszott elfogadhatónak. Hiszen ilyen felosztás nagymértékben elaprózta volna a munkát, és a kisebb tapasztalattal, valamint helyi hagyományokkal kevésbé rendelkező pártokra nézve kifejezetten hátrányos lett volna. De nagyon aránytalanul alakult volna az egyes választókerületekben a választásra jogosultak létszáma is. Hiszen Budapest és környéke 1 642 000 és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1 087 000 lakosával szemben Sopron megyében 164 000, Vas megyében 276 000, Somogy megyében 382 000 lakos jutott volna egy-egy választó-kerületre. Nem is beszélve Zemplén-megye 155 000, Bács-Bodrog megye 123 ezer és Abaúj megye 93 000 fős létszámáról.65 A szeptember 6-i pártközi értekezlet az ország választókerületekre való felosztását illetően nem jutott megegyezésre. A pártközi értekezlet legközelebbi ülését szeptember 9-re tűzték ki.ee * Erre az ülésre a Kommunista Párt olyan javaslatot dolgozott ki, amely a nagy 63 PI.Arch. 274/4-83. 64 Kis Újság, 1946. szept. 8. 65 PI.Arch. 274/9-14. ee .Uo.
