Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
876 BALOGH SÁNDOR le lehetett bonyolítani, illetőleg meg kellett tartani. A Szociáldemokrata Párt vezetői május 17-én Kis Roland belügyi államtitkár leveléből szereztek hivatalosan tudomást a választójogi törvény kidolgozásának napirendre tűzéséről.3 8 Kis Roland szóbanforgó levelében azt kérte Szakasits Árpádtól, hogy közölje vele ,,a vezetése alatt álló pártnak a választójogra vonatkozó elgondolását és kívánságait, hogy azokat a törvényelőkészítésnél figyelembe vehesse".3 9 A Nemzeti Parasztpárt Intéző Bizottságát Kovács Imre május 24-én tájékoztatta a belügyi államtitkár fentebb említett leveléről.4 0 Május végére egyébként már valamennyi párt hivatalosan értesült a választójogi törvény előkészítésével kapcsolatos munkálatokról. Ez utóbbi megállapítást támasztja alá az is, hogy a választójogra vonatkozó elképzelések, tervezetek még ugyanebben a hónapban valamilyen formában a pártok vezető szerveinek napirendjén szerepeltek, sőt utalások formájában a pártok által rendezett gyűléseken és a sajtó hasábjain is szóbakerültek. A Kommunista Párt május 28-án Rajk László vezetésével hat tagú bizottságot küldött ki a párt választójogi törvénnyel kapcsolatos álláspontjának a kidolgozására és a választási törvény alapelveit — az említett bizottság részére — a következőkben szabta meg: arányos választás kerületenkénti és országos listával, a maradék szavazatok közös megegyezés alapján történő beszámításával; pártközi blokk megalakításának lehetővé tétele; a volt nyilasoknak, imrédystáknak, a fasisztának minősített egyesületek vezetőinek, a csendőrség tagjainak, a Vitézi Szék funkcionáriusainak, a le nem igazolt állami tisztviselőknek valamint azoknak, akiktől a földigénylő bizottságok a földet elkobozták a választásokból való kizárása.4 1 A Szociáldemokrata Pártban Kéthly Anna, Ries István és Szakasits Árpád külön-külön is körvonalazta a választójoggal kapcsolatos elképzeléseit. A Kommunista Párt fentebb említett alapelveihez képest az utóbbiak, sokkal részletesebben és úgyszólván minden számításba jöhető kérdésre vonatkozóan megfogalmazták álláspontjukat. így nemcsak a vélemény-azonosságot, hanem a különbségeket is elég könnyű kimutatni közöttük. Ries és Szakasits véleménye megegyezett abban, hogy az aktív választójog korhatára a nőknél és a férfiaknál is 21 év legyen, a passzívé pedig egyaránt 24 év. Kéthly a 21 éves korhatárt alacsonynak tartotta és 24 évben jelölte meg mind az aktív mind a passzív választójogot. Kéthly és Ries a képviselőjelölésnél elegendőnek tartotta a párt ajánlását, ezzel szemben Szakasits a MNFF-on kívül induló pártok jelöltjeitől 10 000 fős ajánlást és kauciót követelt. A választás módját illetően mindegyikük a lajstromos választás mellett foglalt állást, de Ries kizárólag országos lajstromot javasolt. A listakapcsolás lehetőségét Szakasits elvileg minden fenntartás nélkül helyeselte, s úgy vélekedett, hogy az gyakorlatilag a két munkáspárt, továbbá a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt, valamint a Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt esetében lehetséges. Kéthly a listakapcsolást csak feltételesen fogadta el. Ries pedig még említést sem tett róla. Ries és Szakasits a nemzetgyűlési képviselők létszámát 300 főben kívánta megállapítani, Kéthly viszont a képviselők számát a szavazásra jogosultak létszámától javasolta függővé tenni. A Szociál-38 PI.Aroh. 253/1-4. 39 Uo. 40 PI.Areh. 284 f. XIII. cs. "PI.Arch. 274/4-45.
