Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
872 BALOGH SÁNDOR sokra minden bizonnyal csak 1946 tavaszán kerülhet sor.1 4 Nagy Ferenc pedig még az 1945. augusztus 14-i debreceni beszédében is csupán annyit mondott a választások várható időpontjáról, hogy „akkor legyen választás, amikor az ország érdeke legjobban megkívánja".1 5 Nagy Ferenc minden konkrétságot nélkülöző megfogalmazásából azonban a közvélemény annyit mindenesetre megtudhatott, hogy még mindig nincs végleges megegyezés a pártok között a választások idejét és módját illetően. De arra természetesen nem igen gondolhatott, hogy a kisgazdapárti politikusok mellett elsősorban Miklós Béla miniszterelnök és Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés pártonkívüli elnöke próbálta útját állni a kommunista választási javaslat megvalósításának. Miklós és Zsedényi, valamint a kisgazdapárti politikusok többsége a választások őszi időpontját a polgári tábor szempontjából túlságosan korainak, kedvezőtlennek tartotta. Az időpontnál is nagyobb szerepet játszott azonban terveikben a választások nemzetközi ellenőrzésének a biztosítása, amit a nyugati nagyhatalmak közreműködésével és közvetlen beavatkozásával szerettek volna elérni. így a választások időpontja körüli huza-vona is tulajdonképpen csak eszköze volt a legfontosabb cél, a választások nemzetközi ellenőrzése kierőszakolásának. Schoenfeld, az USA budapesti megbízottja — minden valószínűség szerint Auer Pál ösztönzésére — június 16-án tájékoztatta először Washingtont a magyarországi választások lehetőségéről és egyúttal hangot adott azon kétségének is, hogy a magyarok egyedül képesek lennének „tartós politikai és alkotmányos rendet" létrehozni. Schoenfeld ezért előzetes tárgyalások kezdeményezését javasolta a Szovjetunióval a választásokkal kapcsolatosan.1' Június 18-án és 25-én Schoenfeld újabb táviratot küldött a külügyminisztériumnak és az amerikai álláspont tisztázását sürgette a választások időpontját és lebonyolításának módját illetően. A külügyminisztérium válasza július 14-én érkezett meg Budapestre. Grew külügyi államtitkár-helyettes egyetértett ugyan azzal, hogy a három szövetséges nagyhatalomnak együttesen kell biztosítania — a jaltai értekezlet szellemében — a szabad és demokratikus választások megtartását Magyarországon, de Potsdam küszöbén nem tartotta időszerűnek diplomáciai úton „külön észrevételeket tenni" ebben az ügyben a Szovjetuniónak. Grew emellett azt is leszögezte, hogy az USA csak abban az esetben követeli a választások nemzetközi ellenőrzését, ha nyilvánvalóvá válik, hogy „a magyar hatóságoknak szándékában áll a választások tisztaságát befolyásolni".17 Az államtitkár-helyettes üzenete azonban nem nyugtatta meg teljesen Schoenfeldet. Ebben persze nem kis szerepet játszott az a körülmény, hogy a kisgazdapárti politikusok és a polgári jobboldal más képviselői szinte naponként hívták fel a figyelmét a szovjet beavatkozás „tényeire". Nemcsak a kisgazdapárti jobbszárny, hanem a párt hivatalos vezetői is egyedül a nyugati "PI.Arch. 274/7-226. 15 Kis Újság, 1946. aug. 14. 16 Foreign Relations of the United States. Diplomatic Papers. 1945. Volume IV. Europe. United States Government Printing Office. Washington (a továbbiakban FR. 1945. IV.) 1968. 828—829. 1. A kötetben közölt iratok használatát Ránki György tette lehetővé számomra, akinek szíves segítségéért ezúton is köszönetet mondok. 17 FR. 1946. IV. 834. 1.
