Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I

80 LÖBL ÁRPÁD Stajic már 1895-től az ifjak útját járta: eleinte mint ifjú, később mint felnőtt is. 1912—1914-ben az ifjúsági mozgalom [főleg nemzeti forradalmi mozgalom, amely bizonyos, kissé zavaros, szocialisztikus-anarchisztikus ideológiát vallott a magáénak, akár maga Gacinovic vagy az ismertebb Princip is: a Mlada Bosna — Ifjú Bosznia — vezetői].1' egyik — jugoszláv viszonylatok között is — vezető embere. Szerkesztője a Novi Srbinnek, munkatársa a Vihor-nek és számos más ifjúsági lapnak. Hasonlóképpen cselekedett 1922—24-ben is, amikor, csalódva mind a polgári —, mind a szociáldemokratákban, megindította ifjúsági folyóiratát, a Nova Vojvodina-t. Mindeddig azonban azért fordult az ifjúsághoz, mert hátat fordítva a szocialistáknak, nem bízott a „romlott", korrupt, tőkés-érdekeltségű polgárságban sem, s úgy hitte, látta, hogy az ifjúság [főleg az értelmiségi, azaz jórészt polgári ifjúság !] még „romlatlan". Ebben az időben Stajic az, aki az ifjaknak irányt szab s aki igen nagy hatással van köreikre. Most megváltozott a helyzet: az új ifjúság, tekintet nélkül származására, jórészt kommunista ideológiájú vagy hamarosan azzá fejlődik és aktív szerepet játszik a pártban, az Ifjúkommunisták Szövetségében [KPJ, SKOJ] vagy az antifasiszta Népfrontban. Ezeket az ifjakat tehát nem Stajic, hanem a párt irányítja ! Nem Stajié szervezte be az ifjakat, ellenkezőleg, az ifjak angazsálták őt, mert a mozgalomnak szüksége volt az ő tiszta, makulátlan nevére is ! Ezzel az ifjak összekötötték, kapcsolták Stajicot a Párttal is. 1941-ben egyelőre még odahaza [Sremski Karlovci] működött, hogy azután az ifjak 1944 szeptemberében kivigyék a szerémségi felszabadított területre, ahol folytatta, mint a felszabadulás után is, aktív agitációs antifasiszta tevékenységét. 1947. február 10-én, 69-ik születésnapján halt meg. Stajic roppant tevékeny, termékeny és egyúttal igen sokoldalú ember volt. A politikán kívül foglalkozott tanítással is, ós mint pedagógus nagy hírnévre tett szert, egyikévé válva azoknak a nevelőknek, akik a következő nemzedékek haladó rétegeinek irányt szabtak, utat mutattak mindmáig. Mint irodalomtörténész, kritikus, esztéta az író ós művész társadalmi elkötelezettségéért küzdött, habár az ismert Jovan Skerlicnél1

3

sokkal nagyobb teret engedett a „tehetségnek", a megéltségnek, az esztétikai, formai értékeknek is. Viszont küzdött a tisztára formalisztikus, teljesen artista „izmusok" ellen, amennyiben azok nem hazai talajból sarjadtak, de úgy ültették át őket, hogy itt még nem volt létjogosultságuk, indokoltságuk. Az 1920-as években Stajió hozzáfogott történelmi tanulmányaihoz is. A Vajdaságban a két háború közötti időben [a reakciós, rasszista és gyönge faktografus Duëan Popoviéon kívül] ő volt az egyedüli történész, aki nem csupán azzal kötelezte le a tudományt, hogy rengeteg [s ma már esetleg el is veszett] levéltári anyagot hozott felszínre ós őrzött meg, hanem azzal is, hogy a XVlII—XIX. század gazdasági-társadalmi történelmével is foglalkozott, s ebbe a társadalmi alapba ágyazta bele sokszor — legjobb műveiben —- a politikai történelmet. Ifjúkorában ő volt az első vajdasági szerb dialektikus és történelmi materialista. Ugyanezt mint felnőtt történészről nem, vagy csak ritkán, mondhatjuk el róla. Mindazonáltal egyedüli történészünk, aki, részben, kitölti az űrt a régi, idealista, pozitivista, és a mai marxista-igényű történetírás között, átmenetet képezve a kettő között. Számos irodalmi és történelmi műve jelent meg és rengeteg cikket is közöltek tőle egyes folyóiratok, napi- és hetilapok Budapesttől Isztanbulig.1

4 Ötven esztendőn át állt tehát Vasa Stajió a nyilvánosság előtt mint politikus, pedagógus, író, esztéta ós történetíró; számtalan könyve, még több cikke jelent meg ez idő alatt, ha szétszórva is, ha számtalanszor aláírás nélkül is vagy pedig mindeddig megfejtetlen jelzés fölött megbújva, — ma már szinte hozzáférhetetlen lapokban, esetleg olyanokban is, amelyekből legalább egyelőre, egyetlenegy számot sem tartanak nyilván a " Mlada Bostut = 1914-ig müködó boszniai ifjúsági, nemzeti forradalmat szervező egyesület [ = Ifjú Bosznia). Vezetője és teoretikuse V. Gaéinovié. Ennek tagja G. Princip, a szarajevói merénylő diák is. Gaéinoviénak volt némi laza kapcsolata Trockijjal is, de távol állt attól, hogy párthíve legyen. " Jovan Skerlié [meghalt fiatalon 1914-ben], a legnevesebb akkori irodalomtörténész, beográdi egyetemi tanár. Igen termékeny író. Ifjúkorában szocialista volt, majd a nemzeti felszabadulásért küzd. Mint irodalomtörténész a történeti materializmusból indult ki, de azt vulgarizálta. Stajiénak ifjúkori barátja még a szocialista időkből. " Stajié cikkeit és (politikai és ideológiai) kéziratait lásd a szerző l'olitilki lik V. Stajifa c. könyvében. Stajié többször irt Miletiéről, majd számos jugoszláv és külföldi íróról és politikusról, valamint egyes esztétikai problémákról is. [Pl. Iz íivota i knjiíetmosti, = Az életből és irodalomból]. Legkiválóbb történeti művei, amelyek ma is haszonnal forgathatók, még:Gradjansko druütvo i seljaci [Polgári társadalom és parasztság (a XVlII —XIX. században)] a Vojvodina II gyűjteményes munkában, valamint a Velikokikindski diétrikt [A kikindai koronaterület] stb. írt könyvet a noviszádi szerb gimnáziumról, Novi Sad gazdasági, politikai és kulturális történetéből [főleg anyaggyűjtés = 5 kötet], a város jelentősebb férfiairól a múltban [Novosadske biografije, 7 kötet, főleg anyaggyűjtés] stb.