Századok – 1970

Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV

•862 BEKEND T. IVÁN Mindenekelőtt a gazdaságpolitika változtatása, a célkitűzések időközönkénti jelentősebb módosítása idézett elő hullámzásokat. Kisebb-nagyobb módosításokat nem tekintve, különösen két nagy horderejű, a beruházási politikát erősen befolyásoló gazdaságpolitikai változás emelhető ki. Az első 1953 nyarán, amikor az iparosítás ütemét lényegesen lelassítják. Az előző évi beruházási szintet 100-nak tekintve, 1951-ben a beruházási index 125, 1952-ben 118, ezzel szemben 1953-ban 99, 1954-ben pedig egyenesen 77 volt, s ezzel a beruházások mértéke az 1950. évi kiinduló szintre esett vissza. A fejlesztési ütem erőteljes lefékezése — hasonló jelenségeket észlelhettünk Románia, Lengyelország és Csehszlovákia esetében is — a fejlesztési irány módosulásával járt együtt. A nemzeti jövedelem fogyasztási hányadát 1953-ról 1954-re jelentősen, 58-ról 70%-ra növelték. A beruházásokon belül csökkent az ipar, az iparon belül a nehézipar részesedése. Bár 1955 márciusában az előző évek számos intézkedését ismét elítélték és jobboldali elhajlásnak minősítették, s újra a gyorsabb fejlesztés és a nehézipar elsődlegességének nyomatékos hangsúlyozása került a gazdaságpolitika előterébe, ez a tendencia mégsem bontakozhatott ki, sőt 1956 végétől a korábbi gazdaságfejlesztési koncepciók tartós felülvizsgálata s néhány éves távon alapvető politikai célok gazdasági alátámasztása került előtérbe. A beruházások szintje tehát csökkent, s 1957-ben is lényegében az 1950. évi szinten állt. Az előző évek stagnációjávai szemben azután 1958-tól ismét megindult a beruházások gyors növekedése. 1958-ban az előző évhez képest 28%-kal, 1959-ben egyenesen 34%-kal, de még 1960-ban is újabb 11%-kal nőttek az invesztíciók. Ennek nyomán a beruházások szintje 1960-ban már megközelítette az 1950. évi kétszeresét. Az ötvenes évek végétől hasonló tendencia bontakozik ki más szocialista országokban is, ami általában együtt járt a mezőgazdaság kollektivizálásának meggyorsulásával, befejezésével. A hatvanas évek beruházási tevékenysége már kiegyenlítettebbé vált. 1962 után egyetlen évben sem volt visszaesés, legfeljebb a beruházások növekedési üteme mutatott hullámzásokat (1 —14% közötti évi növekedés között). A beruházási tevékenység jórészt gazdaságpolitikából fakadó nagy hullámzásai természetesen az egész gazdasági növekedésre kihatottak, s a növekedés bizonyos hullámszerűségét idézték elő. A periodicitás tényezői sorában azonban egyéb mozzanatok is fontos szerepet játszottak. Ezek között is külön említést érdemel a mezőgazdaság hatása. A vizsgált periódus első felében a mezőgazdaság még a gazdaság legfőbb ágazata, de mindvégig jelentős, a nemzeti jövedelemnek még a hatvanas években is mintegy 1/3-át, az ipartól nem túlzottan erősen lemaradó hányadát előállító szektora. Miután a mezőgazdaság felhalmozása az iparosítás egyik legfőbb bázisa volt, s ezért az ágazat fejlődése — mint láttuk — csak nagyon mérsékelt lehetett, hosszú ideig nem kerülhetett sor korszerűsödésére. A mezőgazdaság elmaradottsága pedig a termelést különösen kiszolgáltatottá teszi az időjárás szeszélyeinek, ami a hullámzások fontos forrásává vált. Az időjárási ingadozások, a jobb, vagy közepes éveket viszonylag sűrűn váltó aszályok egyes években a nemzeti jövedelem olyan súlyos kiesését idézték elő, hogy azt az ipari termelés emelkedése sem ellensúlyozhatta. Ez a körülmény az ötvenes években önmagában is a periodicitás fontos tényezőjévé vált. A hullámszerűségnek azonban a közgazdasági irodalom további, mélyebben fekvő gazdasági okaira is rámutatott. A feszített iparosítás hosszú távra szóló stratégiája ugyanis önmagában hordta a periodicitást kiváltó tényező-