Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
A TERMELŐERŐK. FEJLŐDÉSE . 859 ben nem csökkent, változatlanul elhúzódó maradt. Az 5 — 20 millió Ft nagyságrendi építkezések átlagos kivitelezési ideje 20 — 21 hónap volt, a 20 milliós nagyságrendet meghaladó építkezéseké 36 — 39 hónap, ami csak 1967-re csökkent 30 hónapra. A kivitelezési idő jelentősebben csak a lakásépítkezéseknél csökkent: átlagosan 25%-kal. Ezzel is összefüggésben áll, hogy az építőipar csak töredékesen tud eleget tenni a felújítási munkák terén jelentkező igényeknek. Az ötvenes évek elején az építési tevékenység 90%-át beruházások tették ki, de a felújítási munkák ezt követően sem tudtak tartósan az összes építkezések 1/4-e fölé emelkedni. A felújítási hányad különösen a kommunális ágazatokban nagyon alacsony. Az építőipar elmaradása, mint az infrastrukturális ágazatok többsége, a gazdasági fejlődést korlátozó szűk keresztmetszetté vált. Kiskereskedelem és szolgáltató kisipar A lakosság ellátásában és a szolgáltatások biztosításában jelentős szerepet játszó kiskereskedelem és kisipar, ha korántsem egyforma módon, de eleinte hasonlóan hosszas visszaesést, stagnálást mutatva, ugyancsak a hatvanas években kezdett felnőni feladatához. A kiskereskedelem korábban rendkívül kiterjedt üzlethálózattal rendelkezett, de ennek ellenére nagyon elmaradott volt. Az üzletek zömét vegyeskereskedések és élelmiszer-üzletek tették ki. A specializáció alacsony volt, áruházak, kis számban, úgyszólván csak Budapesten működtek. A negyvenes évek végétől a magánkiskereskedelem gyors sorvadásnak indult, s ezt az ötvenes évek elején még korántsem ellensúlyozta az állami és szövetkezeti üzlethálózat kiépülése. 1950-ben még több mint 54 ezer üzlet volt az országban (ebből több mint 24 ezer vegyes-bolt és élelmiszerkereskedés), de 1952 végére már csak 24 ezer üzlet maradt, a magánkiskereskedések száma ugyanis 40 ezerről 3 ezer alá zuhant. Az állami boltok 14 ezres hálózata 1952-re épült ki, utána évekig stagnált. A szövetkezeti kereskedelem az ötvenes évtized közepétől lendült fel. A kereskedelmi hálózat összeszűkülése ez időtől ugyan véget ért, de a hatvanas években sem érte többé el az 1950. évi szintet. Az állami üzletek hálózata 1968-ban 14,5 ezer boltból állt. Ezt már túlszárnyalta a közel 18 ezer egységből álló szövetkezeti üzlethálózat. A magánkereskedelem lehetőségeinek rugalmasabb tágítása nyomán a kereskedelmi hálózat mintegy 9 —10 ezer magánkereskedővel egészül ki. A vizsgált periódusban jelentősen bővült a vendéglátó üzemek hálózata. Az ötvenes évek elején 5 — 6 ezer vendéglátó üzem működött, a hatvanas évek végén már 13 ezer, s a közben kiépülő üzemétkeztetés révén ez a szám további 3 ezer üzemegységgel bővül. A kereskedelmi hálózat ismételt kiépülése a hatvanas évektől már jelentős modernizálással kapcsolódott egybe. A bolthálózat nagy részét átépítették, s ezzel összefüggésben megjelentek a legújabb kiszolgálási formák, a gyors-és önkiszolgáló boltok. 1961 elején még összesen 2,5 ezer új kiszolgálási formában működő üzlet volt az országban. 1968-ra már közel 6 ezer, ami az egész kiskereskedelmi hálózat 18%-át tette ki. Az üzletek szakosítása é3 az áruházi rendszer is gyorsan terjedt. A kereskedelmi kultúra fejlődését tanúsítja, hogy a hatvanas évek végére a boltháló-2*
