Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
842 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . hogy a kohászat, vagy azon belül a vaskohászat önmagában túlfejlesztett ágazat lenne. Sőt, a vizsgált egész periódusban megtett fejlődés alapján a hatvanas évek végére kialakult színvonal lényegében megegyezik a gazdaság igényeivel, s legfeljebb egyes belső kapacitások túlméretezettségével állítható szembe más kapacitások elégtelensége. Az ellentmondás abból származik, hogy a fejlesztés rendkívül szűk hazai nyersanyagbázison, nem kellően korszerű technikával ment végbe, s a magyar gazdasági adottságoknak nem megfelelő, erősen anyagigényes és kicsi munkaigényt támasztó ágazat fejlesztésére kötötte le az erőforrások túlzottan nagy hányadát. Ugyanakkor az össztermelésben elfoglalt magas részesedési arány korszerűtlen, elmaradott strukturális kereteket konzervált, ami önmagában is gátolja a korszerű fejlesztési koncepció irányába történő előrehaladást. A magyar ipar úgyszólván legfőbb szerkezeti elmaradottsági vonása jelenleg a bányászat és kohászat nemzetközileg kirívóan magas, századfordulói színvonalra emlékeztető, közel 1/4-es részaránya az anyagmentes termelésből. A legdinamikusabb ágazatok: a gépgyártás és vegyipar Az ipar szerkezeti változásainak legfőbb pozitív meghatározója az iparfejlődés világtendenciáinak megfelelő leggyorsabb ütemű gépipari és vegyipari növekedés volt. A gépipar foglalkoztatási létszáma jóval több mint kétszeresére nőtt, s az összes ipari beruházás mintegy 17%-ával a kapacitások nagyarányú kibővítésére került sor, aminek nyomán az iparág termelése több mint hatszorosára ugrott ! Az egyes gépipari ágazatok fejlődési üteme azonban rendkívüli eltéréseket mutatott. A gépek és gépi berendezések, valamint tömegcikkek gyártása kereken öt és félszeresre nőtt, a közlekedési eszközök termelése csak több mint négyszeresére, ezzel szemben a híradás- és vákuumtechnikái ipar 12-szeresre, a műszeripar több mint 17-szeresre növelte termelését. (Minden esetben a netto termelés adatai alapján számítva.) A gépipar gyors termelés-felfutása tehát egyben az iparág jelentős belső ágazati átcsoportosulásával járt együtt. A változás legfőbb elemeként a híradás- és vákuumtechnikai ipar, valamint műszeripar 1950. évi együttes, nem egészen 10%-os részesedése 196ö-ra 25%-ra ugrott, a közlekedési eszközgyártás 35%-a ugyanakkor 27%-ra csökkent és együttesen kereken 56%-ról 48%-ra mérséklődött a gépgyártás (22%), tömegcikktermelés (14%) és villamosipar (12%) részesedése. A gépiparon belüli szerkezeti változások egészséges modernizálódást segítettek elő, s az ország adottságainak leginkább megfelelő gépipari szerkezet kialakulása irányában hatottak, amennyiben az anyagigényes ágazatok helyett a leginkább munkaigényes ágazatok előretörését jelentették. A gépipari termelés a szükségleteket számos területen maradéktalanul ki tudja elégíteni. A legnagyobb eredményeket többek között a tartós fogyasztási cikkek termelésének kiépítésével érte el, amiből — rádió, televíziós készülék, mosógép, porszívó, hűtőszekrény stb. — lényegében biztosítja a belföldi szükséglet kielégítését. A beruházások hatalmas gépellátási igényét a hazai termelés több mint 50%-ban elégíti ki, de ebben a vonatkozásban a technikai fejlődés érdekei megkövetelik a legmodernebb gépi berendezések jelentékeny importját. (A hatvanas évtizedben pl. a fejlett tőkés országokból eredő vegy-