Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . 833 szint előbbi sorrendjében az iparban működött az összes ráfordítás 25, 37, illetve 33%-a, összesen az emberi beruházások 30%-a, vagyis kereken 26 milliárd forint értékű „szellemi tőke". A mezőgazdaságban az egyes képzettségi szinttel rendelkezők 5, 6, illetve 39%-a található, ami összesen 18 milliárd forint „újratermelési" értéket képvisel. Az iparba és mezőgazdaságba fektetett „emberi beruházás" a felszabadulás előtti állapotokhoz viszonyítva lényeges változásokat tükröz. Az alapszintű „szellemi tőke" megoszlása a két nagy gazdasági ágazat között kiegyenlítődési tendenciát mutat: a mezőgazdaságban — a nagyarányú eláramlás miatt — 1930 és 1960 között több mint 18%-os csökkenés, az iparban közel 13%-os növekedés figyelhető meg. Ennek alapján a két ágazatban működő alapszintű „szellemi tőke" már csak nem egészen 6%-os eltérést mutat a mezőgazdaság javára (1930-ban még közel 37%-ot !). Ugyanekkor a középszintű képzettség által reprezentált beruházások aránya rohamosan távolodott egymástól, az ipar javára: 1930-ban a két ágazatban működő középszintű „szellemi tőke" közötti különbség mindössze 8%-ot tett ki, 1960-ban több mint 31%-ot. Az iparban és mezőgazdaságban együttesen is gyorsan emelkedett a középszintű képzési befektetések összege: 1930-ban az összes középszintű „szellemi tőke" 18, 1960-ban 43%-a található a két termelési ágban. A felsőszintű „szellemi tőke" esetében ez az együttes arány 13-ról 30%-ra ugrott, kizárólag az ipari felhasználás alapján. Az „emberi beruházások" adatai szemléletesen mutatják az ugrásszerű előrehaladást, különösen az ipar esetében, ahol az alapszintű képzettségűek által képviselt „szellemi tőke" aránya 1/5-ről 1/3-ra emelkedett, a középszintű „szellemi tőke" aránya háromszorosára, a felsőszintű aránya pedig több mint háromszorosára nőtt. Az „emberi beruházások" értéke ezzel a termelőerőkbe ruházott tőke rendkívül jelentékeny hányadát képviselte. A méretekre utal, hogy az 1947-től 1960-ig teljesített összes — 1959. évi árakon számított — 205 milliárdos beruházásokhoz képest az élő generációk képzésébe fektetett összes beruházás az előbbi összeg közel 43%-át képviselte. Az összesen 87 milliárd forint értékre rúgó „emberi beruházás" a népgazdaság 1960. évi összes állóalapjai kereken 711 milliárd forintos értékének pedig 12%-át tette ki. Az iparban viszont a 26 milliárdos „emberi beruházás" az állóalapok 136 milliárd forintos értékének közel 20%-át reprezentálta. Ezek az arányok szemléletesen bizonyítják a képzési beruházások mértékét, és egyben utalnak a termelőerők fejlődésében betöltött hatalmas jelentőségükre is. 2. Az ipar fejlődése A gazdaságpolitika törekvései következtében a szocialista átalakulás során a kötelező tervmutatókra épülő irányítási rendszer felhasználásával elért hatalmas felhalmozás közel 40%-át az iparba fektették. 1950-től rendkívüli ipari beruházási tevékenység bontakozott ki. Az ipari beruházások volumene kereken három és félszeresére emelkedett. Számos új nagy létesítmény, rekonstrukció, a meglevő üzemek jelentős bővítése megnövelte az ipar állóalapjait: az ipar állóeszközeinek volumene csupán a hatvanas években is közel megkétszereződött, az ipar állóeszközeinek aránya az összes állóeszközökből 1950 óta megkétszereződött, s az összes állóeszközök több mint 1/4-ét teszi ki.
