Századok – 1970
KRÓNIKA - Ormos Mária kandidátusi disszertációjának vitájáról (Sárdi Anna) 812/III
812 KltÓNIKA Makay László (Kisvárda a kuruckorban) arra mutatott rá, hogy a megyében elsősorban a kuruckor emlékei hasznosíthatók a tudatformálásban. Éppen ezért a történettudomány kutatásainak eredményei nagy segítséget nyújtanak a pedagógusoknak, akik, a helyi vonatkozású ismeretek segítségével, érzelmileg is hathatnak tanítványaikra. Molnár Mátyás (A kuruckori néphagyományok gyűjtése Szabolcs-Szatmárban) a történeti hagyományok gyűjtésének módszerét ismertette. Vaja község népfrontbizottságának kezdeményezésére a Megyei Művelődési Osztály és a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága felhívást intézett az általános és középiskolák tanulóifjúságához. A felhívás a szükséges utasítások mellett a gyűjtés tudományosan megalapozott szempontjait is tartalmazta. A történelmet tanító tanárok irányításával folyó munka eredményeképpen közel háromezer dolgozat készült a mintegy 150 községben. Az összegyűjtött értékes anyagot múzeumi kiállításon mutatták be, és könyvalakban szeretnék megjelentetni. A végzett munka egyértelműen bizonyítja, hogy a hagyományápolás elengedhetetlen feltétele a szóleskörű társadalmi összefogás. Befejezésül a legnagyobb dicsérettel kell szólni a helyi kezdeményezőktől a felsőbb szervekig, az általános és középiskolák tanuló ifjúságától a szakmai irányítókig mindenkiről, akiknek összefogása, kollektív munkája valóban társadalmasította a hagyományápolást, és lehetővé tette, hogy a történészek ós a társtudományok képviselői gazdagíthassák a maguk és a hagyományokért áldozni, dolgozni kész közönség ismereteit. A vajai példa követésre méltó. Solymosi László BESZÁMOLÓK ORMOS MÁRIA ÉS CSÉPÁNYI DEZSŐ KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL Ormos Mária ,,A francia biztonsági politika problémái a Duna-medencében 1931-— 35" c. kandidátusi disszertációjának vitája 1968. július 29-én folyt le. A munka bevezetője rámutat arra, hogy a francia politikában az ún. biztonsági elképzelések már az első világháború utolsó szakaszában jelentkeztek, a 20-as években azonban — tekintettel arra, hogy békét fenyegető reális erők nem léptek fel — pusztán elméleti problémák maradtak. A béke megvédésének problémája az 1931-ben kezdődött nemzetközi fordulattal került előtérbe és vált az európai diplomáciai küzdelmek fő kérdésévé. A biztonsági politika központjában Németország állt. A német kérdéssel összefüggésben merült fel a Duna-medence problémája is, mivel ez a terület volt a német terjeszkedés első kikerülhetetlen állomása. A disszertáció első fejezete a Duna-medence problémájának megoldására irányuló gazdasági elképzelésekkel foglalkozik 1931—33 között: Briand Pán-Európájának itteni vetületével, a német—osztrák vámuniós kezdeményezéssel, Benes csehszlovák—osztrák koordináló törekvésével, az angol vámuniós javaslattal és részletesen az 1932-es Tardieu-tervvel, valamint azokkal az okokkal, amelyek e tervek kudarcát előidézték. A Tardieu-terv bukását követő stresai konferencián az Herriot-féle közép- és kelet-európai rendezési terv is megbukott. A disszertáció megállapítja, hogy a francia tervek sikertelensége az elzárkózásra törekvő nacionalista és a diktatúrára törekvő erőknek kedvezett, ill. a már fennálló diktatúrákat erősítette. 1932-től Franciaország gazdasági helyzetének tartós megromlása a válság hatására aláásta pénzügyi és katonai erejét is, s ez Németország számára teremtett kedvező lehetőséget a Duna-medence befolyásolására. A disszertáció második fejezete a délkelet-európai országok külpolitikai helvzetének és irányzatának módosulását tárgyalja, a német fasizmus előretörése idején, 1932— 33-ban. Vizsgálja az ún. leszerelési kérdés alakulását, s az ebben tett engedmények ellensúlyozásaként az 1932 nyarán Franciaországban hatalomra jutott radikális csoport törekvését a Szovjetunióval való viszony javítására ós a Szovjetunió bevonására az európai politikába. Ezt a törekvést szolgálták a megnemtámadási egyezményekre irányuló tárgyalások. 1933 januárjában Hitler hatalomrajutásával azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az európai helyzet stabilizálására irányuló kísérletek eredménytelenül végződtek. Németország megindította a fegyverkezési versenyt és felvetette Ausztria kérdését. Az osztrák probléma eldöntése, mint első lépés, valójában magában foglalta a Duna-medence feletti uralom kérdését is.
