Századok – 1970
KRÓNIKA - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 807/III
808 KltÓNIKA Ankét az üzemtörténetírás kérdéseiről Társulatunk üzemtörténeti szakosztálya 1970. május 15-ón Incze Miklós kandidátus, a MTA Történettudományi Intézete tudományos csoportvezetője elnökletével ankétot rendezett az üzemtörténetírás kérdéseiről. Az ankéton Jenei Károly, az Országos Levéltár osztályvezetője, a szakosztály elnöke „Az üzemtörténetírás legfontosabb történeti forçâsai" címmel tartott előadást. Ezután Szekeres József kandidátus, a szakosztály titkára beszámolt az üzemtörténeti szakosztály munkájáról. Az előadásokat élénk vita követte. A \i(léki csoportok hírei Társulatunk Déldunántúli Csoportja 1970. április 2-án rendezett ülésén Babits András kandidátus, az MTA Dunántúli Tudományos Intézete igazgatója elnökletével Borús József kandidátus, a Történelmi Társulat titkára ,,A második világháború néhány sorsfordulója hazai történelmünk szempontjából" címmel tartott előadást. Az előadó bevezetésül kifejtette, hogy a háború egész időszakában a horthysta hadsereg állandó fegyver- ős felszereléshiánnyal küszködött. A szovjet T 34-es harckocsikkal legfeljebb a Párducok és a Tigrisek vehették fel eredményesen a küzdelmet, ilyeneket azonban a németek nem szállítottak. Hasonló problémákat okozott a páncélelhárítás, de nem volt jobb a légierő állapota sem. A németek sztálingrádi ós a magyarok voronyezsi katasztrófája az ismert felemás béketapogatózásokhoz vezetett. Ezekről a németek rendszeresen értesültek; a különböző külföldi tárgyalásokról szóló jelentéseket Hitler gyakran előbb olvasta, mint Horthv. így nem csoda, hogy a németek már 1943-ban, Mussolini bukásának hírére intézkedéseket határoztak el egy esetleges magyar kiugrás megakadályozására. A katonai helyzet alakulása következtében 1944 szeptemberére Magyarország maradt az „utolsó csatlós". A magyar történet e szakaszával foglalkozó munkák ezt a kérdést általában csak magyar oldalról vizsgálják, holott ennek a német oldala is legalább ennyire jelentős. Magyarország és a magyar terület mindenáron való tartásához a németek politikai, gazdasági és katonai okokból ragaszkodtak. Az előadó részletesen ismertette Magyarország politikai, gazdasági ós katonai jelentőségét. Német anyagok, részben a német véderő főparancsnokságának nyomtatásban kiadott hadműveleti naplója, részben pedig a német Dél Hadseregcsoport iratanyaga segítségével bizonyította, hogy a német vezetés, személy szerint elsősorban Hitler, mekkora jelentőséget tulajdonított Magyarországnak. Már az 1944. március 19-i megszálláshoz is a különböző arcvonalakról vontak el erőket, — s ezt a gyakorlatot a németek 1945 elejéig fokozódó mértékben folytatták. A 2. Ukrán Front 1944. október 6-i támadását követően a Tiszántúl tartását a németek más arcvonalakról ide átdobott páncéloshadosztályokkal kísérelték meg. Csapatokat, elsősorban páncélos-kötelékeket ettől kezdve hónapokon át irányítottak Magyarországra. így került ide 1945 első hónapjaiban az Ardennes-i támadás kudarca után onnan kivont 6. SS-páncéloshadsereg is, Hitler parancsára, Guderian és mások határozott ellenzésével szemben. Az említett Ardennes-i támadást Hitler ugyancsak összekapcsolta Magyarország, pontosabban: Budapest megtartásával. Tábornokainak Budapest, de legalább Pest feladására irányuló javaslataival szemben kijelentette, hogy Budapest elvesztése a nyugati támadás sikerének pillanatában ötven százalékkal csökkenti annak hatását! Befejezésül az előadó azt a kérdést elemezte, hogy milyen helyet foglaltak el a magyarországi hadműveletek a második világháború befejező szakaszában, és milyen körülmények folytán tartott az ország felszabadulása csaknem kétszáz napig. BESZÁMOLÓ A VAY ÁDÁM HALÁLÁNAK 250 ÉVES ÉVFORDULÓJÁN RENDEZETT EMLÉKÜLÉSRŐL* A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács és a Vajai Múzeum 1969. május 24. és 25-én tudományos emlékülést rendezett a múzeum névadója, Vay Ádám kurucgenerális halá• Az ülés anyaga időközben Molnár Mátyás szerkesztésében megjelent: A Vay Ádám emlékünnepség tudományos ülésszaka (1969. május 24 - 25.). Vaja, 1969.
