Századok – 1970
JEGYZET. Glatz Ferenc: Gondolatok az Eötvös kollégiumi történészképzésről 799/III
802 JEGYZET jogairól olvashatunk, s a magyar nyelvről a nemzeti fejlődós egyik alapját képező anyanyelvhasználat bevezetéséről keletkezett törvényekei.. S ami szintén mutat valamit: a jobbágykérdésnél a jobbágyterhek megszüntetésének történetét kíséri nyomon a kötet, közreadva a vonatkozó rendeleteket az 1836. évi VIII. te.-tői a 48-as — a közteherviselésről, az úrbér és az úrbéri törvényhatóság megszüntetéséről, a papi tized megszüntetéséről szóló — rendeletekig.11 És ez már elárul valamit az Eötvös Kollégium historikusnak készülő nemzedéke történelmi műveltségének szelleméről. Voltaire, Rousseau, Montesquieu, az Emberi jogok deklarációja mellett a történelmi szakirodalomból Taine, Renan, Michelet ismerete és a német történeti (tehát nemcsak filológiai) irodalom nagyjainak Niebuhr, Ranke műveinek olvasása— mint a Szekfű-levelekből kitűnik: ez volt az a novum, melyet az Eötvös Kollégium és a Mika-szeminárium a hallgatóknak jelentett.12 S még egy igen lényegeset, mely e nemzedék történetírói pályafutásán végig nyomot hagy: a széles történeti látókört és a századforduló európai történeti iskolákban ritkán elsajátítható ,,francia világosságot" és ,,áttekinthető képességet". (Csak zárójelben jegyezzük meg: ne felejtsük el, ez a történésznemzedék hirdeti meg, s írja majd a nagy összefoglaló műveket s fogalmaz programot a korábbi részkutatásokkal szemben !) Az Eötvös Kollégium, Mika szemináriuma — ahová belátogatott a nem kollégista Domanovszky is — tehát egyrészt elmélyítette a kollégisták ismereteit a filológia stúdiumaiban, de mindenekelőtt szemléletre, a történelem felfogására tanította meg őket. Éppen nem a kritikai-filológiai irányzat követése — s főleg nem a német —, hanem az egész európai történetírás átlátása, az egyetemes érdeklődési kör kialakítása nagy érdeme a kollégiumi szemináriumnak. Azt kell tehát látnunk, hogy az itt nevelődött fiatal történészek szelleme, műveltsóganyaga azzal az alapjában sok feudális, nemesi szemléletű vonást hordozó magyar történetírással, mely provinciális nacionalista elfogultsággal terhes — szemben áll. Szemben áll szakmai alapképzettségben —- melyet a szintén Franciaországban és az osztrák iskolában tanult Fejérpatakytól — és részben Marczalitól, valamint a hazai historiográfiában még méltó helyet nem kapott Tagányi Károlytól tanul. És szemben áll az európai látókör, európai műveltség alapján — melyet az Eötvös Kollégiumban szerez. Itt van az Éötvös kollégiumi történószképzés igazi jelentősége és hatása. Abban a vonatkozásban adott sokat hazai történetírásunk fejlődésének, mely vonatkozásban egyébként is sok pozitívumot fedezhetünk fel polgári tudományosságunkban. Mert ne felejtsük el: a fiatal Szekfű kedvenc olvasmánya a haladó polgári író, Anatole France, s a fiatal historikus a magyar irodalom máig egyik legjobb Anatole France tanulmányát írja.13 Ebben az Eötvös kollégiumi polgárias szellemben üt rést a fiatal Szekfű a provinciális, soviniszta nemesi ideológia történeti alapkövein, Verbőczy tanain társadalomtörténeti dolgozatában, s készíti el — természetesen ellenkező oldalról sem minden elfogultság nélküli — kritikáját e történetfelfogásnak — a Száműzött Rákócziban.11 S ha felnyitjuk a sokat meghurcolt könyv, a Száműzött Rákóczi elEŐ lapjait, ott éppen a ír ester, Mika Sándor emlékének szóló ajánlást találhatunk: „In memcriam rregistri cplirri Akxer.dri Mika". S az sem volt véletlen, hogy a köznemesi ideológia másik alaposzlcpát, a szentkorona tant is, ópDen egy misik, az Eötvös kollégiumban, Mika szemináriumában nevelődött historikus, Eckhart Ferenc veszi bonckés alá, s szaggatja ízekre.15 Azt hiszem, az elmondottakból kitetszik: az Eötvös kollégiumi történészképzóst a magyar polgári történettudomány egyik legpozitívabb irányú polgári iskolájának tekintjük, ahol a századelőn a diákok nemcsak oklevélkritikát, hanem modern polgári szemléletet sajátítottak el . . . Szükséges még egy lényeges ponton ezekkel kapcsolatban megjegyzést fűznöm az elhangzottakhoz. Lépten-nyomon elhangzó — de sohasem végiggondolt — megállapítás, hogy'a magyar polgári történetírás nem fordult az újkori történelem kutatása felé, s hogy a 30-as évek végén irányul csak a történeti érdeklődés a közeleső kor felé. Aki egy kissé szemügyre veszi a Horthy-korszak történetírásának történetét, az éppen azt látja, hogy az 1920-as évek törte'netfelfcgáeában kulcsfontosságot kapnak az újkori térrák. A „mi vezetett a forradalmakhoz s az összeomláshoz, a nemzetiségek kiszakadásához" — kérdésfeltevésre koresik a választ történetíróink s az ellenforradalmi korszak ideológusai, 11 Történelmi olvasókönyv VI. rész. Bpest. 1910. Eötvös irattár Szekfű Gyula - Bartonick Géza 1912. I. 17. Bécs. "Szekfű Gyula: Anatole France. Budapesti Szemle, 1910. " Szekfű Gyula: A Száműzött Rákóczi. Bpest. 1913, vö. erre vonatkozólag a Szekfűhöz igen közel álló Riedl Frigyes feljegyzéseit a Száműzött Rákócziról. A neves irodalmár, filológus ceruzajegyzeteiben arról ír, hogy a nagy vihart kiváltott műben „Mika Sándor szelleme + tudom." érezteti hatását, majd egy papirazeletkére feljegyzi: „Knrucz balladák (Szekfű kie Mika)" - MTAKK Ms. 491.1. 15 Vö. erről Kardot József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan. Századok, 1909. 5—6. HZ.
