Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

798 FOLYÓI RATSZEMLF. Minthogy azonban a népi és a történeti határok Autszriában sem fedték egymást, az így támadt ellentmondást a szociáldemokrácia a kultúrautonómia államjogi modelljével akarta megoldani. Ennek egyik változata, a Renner-féle, a nemzetiségi kérdés államjogi szabályozását Ausztriában egy egységállam keretében képzelte el, amelynek centralizmusát specializált nemzeti autonómia enyhíti. A második változatot az 1899-i brünni programban kialakított modell jelenti. Ez látszólag föderalisztikus, azonban ez a föderáció sajátos természetű, amennyiben a nemzeti autonómia legfőbb szervei a nemzetileg egységes szövetségek, ezeknek viszont állami jellegük nincs. A kulturális autonómia mellett az ausztromarxizmus másik jellegzetes tétele a technikai haladás és a munkásmozgalom kibontakozása érdekében a közép-európai nagy államalakulat igenlése. Ami végül a Monarchia történeti szerepét illeti, a marxizmus teoretikusai általában elismerték pozitív szerepét, fennmaradásának lehetőségében azonban többé-kevésbé kételkedtek. A csehszlovák állam megszületése 1918 októberében a cseh ausztromarxizmus legtekintélyesebb képviselőjét, dr. Bohumíl Smeralt és társait is forradalmi álláspontra kényszerítette: elismerték a csehszlovák államiságot, ugyanakkor azonban forradalmi bírálattal illették annak tartalmát. 4. szám. — HANÁK PÉTER: A magyar államférfiak és Itália hadbalépése (197— 215. 1.) fontos adalékokat nyújt Ausztria-Magyarország külpolitikájának jobb megértéséhez az 1914 júliusa és 1915 májusa közti időszakban. Az osztrák-magyarolasz viszony már a háború előtt is feszült volt az olasz irredenta XX. századi újjáéledése miatt, de a Hármasszövetséget, ha nehezen is, mégis csak összetartották a Franciaországgal ós különösen a nagyszerb mozgalommal szembeni közös érdekek a Balkánon. A Szerbia elleni fellépéssel kapcsolatban azonban Olaszország a Hármasszövetség 7. §-ára hivatkozva mindjárt felvetette a kompenzáció kórdósét; abból sem sokáig csinált titkot, hogy a kompenzációval kapcsolatban Trentinora gondol. A németek Olaszország beavatkozásától tartva, támogatták az olasz követelést; a magyar politikusok — elsősorban Tisza — viszont a leghatározottabban ellőne foglaltak állást, attól tartottak, hogy az olasz követelések teljesítése esetén a románok is hasonló követeléssel lépnek fel Erdéllyel kapcsolatban. Mikor Berchtold gróf külügyminiszter az olasz követelések teljesítése, sőt a különbéke felé hajlott, Tisza bizalmi emberével, Burián István báróval le váltatta. Minthogy a Monarchia katonai helyzete tovább romlott, s az olasz háborús fenyegetések is egyre erőteljesebbek lettek, végül Burián sem tehetett mást, mint amit elődje akart: felajánlotta Trentinot, sőt végül az Isonzo-határt is. Ekkor azonban már késő volt. Utólag Tisza maga is elítélte az általa sugalmazott, de csődbejutott olasz politikát. 5. szám. — WULF SCHMIDT-WULFEEN: Burgenland és a német politika 1918—1921 (270 — 287. 1.) kimutatja, hogy a német politika 1918 vógén kezdett először érdeklődni Burgenland iránt. A Károlyi-féle autonómiát osztrák és magyarországi német körök, elsősorban Rudolf Brandsch, az Ausztriához való csatlakozás ugródeszkájának akarták felhasználni. Az Anschlussból azonban a Tanácsköztársaság megdöntéséig nem lett semmi. Az ellenforradalmi Magyarország presztizsokokból, a magyar nemzeti büszkeséget ért sérelem rekompenzálásaképpen ragaszkodott Burgenlandhoz. A francia—magyar közeledés idején ezt francia támogatással remélte elérni. Majd az osztrákokkal egyezkedett, de ugyancsak hiába. Az ausztriai szociáldemokrata uralom idején a bajor szeparatistákkal összefogva az osztrák kormányzat megdöntésére, egy közös bajor— migyar határ létrehozásán mesterkedtek. A Mayrféle koalíciós kormány megalakulásával azonban ezek a tervezgetések talajukat vesztették. A magyar politika ezután a németek segítségével próbálta az osztrák ellenállást megpuhítani. A magvar álláspontot Bleyer Jakab teljes mórtékben osztotta. Miután a németek mégsem voltak hajlandók az osztrákok ellen, a magyarok mellett fellépni, a magyar politikusok ismét a franciákat igyekeztek megnyerni a nyugat-magvarországi pángermán agitációra hivatkozva. Végül is mindenkiben csalódva Olaszországban találták meg azt a revíziós szellemű nagyhatalmat, amelynek támogatására szükségük volt. — B. A külföldi folyóiratszemlét összeállították: Barta Gábor (B. Q.), Bellér Béla (В.), Jemnitz János (J.), Jeszenszky Géza (J. O.), Niederhauser Emil (N.), Petneki Áron (P.). és Sárdi Anna (S. ).